Luke 24

Prvoga dana u tjednu, veoma rano, dođoše one na grob s miomirisima što ih pripraviše.

A hétnek első *napján* pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely *más asszonyok is* velök.

Kamen nađoše otkotrljan od groba.

És a követ a sírról elhengerítve találák.

Uđoše, ali ne nađoše tijela Gospodina Isusa.

És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.

I dok su stajale zbunjene nad tim, gle, dva čovjeka u blistavoj odjeći stadoše do njih.

És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:

Zastrašene obore lica k zemlji, a oni će im: "Što tražite Živoga među mrtvima?

És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?

Nije ovdje, nego uskrsnu! Sjetite se kako vam je govorio dok je još bio u Galileji:

Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,

'Treba da Sin Čovječji bude predan u ruke grešnika, i raspet, i treći dan da ustane.'"

Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.

I sjetiše se one riječi njegovih,

Megemlékezének azért az ő szavairól.

vratiše se s groba te javiše sve to jedanaestorici i svima drugima.

És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.

A bile su to: Marija Magdalena, Ivana i Marija Jakovljeva. I ostale zajedno s njima govorahu to apostolima,

Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab *anyja* Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.

ali njima se te riječi pričiniše kao tlapnja, te im ne vjerovahu.

De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.

A Petar usta i potrča na grob. Sagnuvši se, opazi samo povoje. I vrati se kući čudeći se tome što se zbilo.

Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.

I gle, dvojica su od njih toga istog dana putovala u selo koje se zove Emaus, udaljeno od Jeruzalema šezdeset stadija.

És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.

Razgovarahu međusobno o svemu što se dogodilo.

És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.

I dok su tako razgovarali i raspravljali, približi im se Isus i pođe s njima.

És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.

Ali prepoznati ga - bijaše uskraćeno njihovim očima.

De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.

On ih upita: "Što to putem pretresate među sobom?" Oni se snuždeni zaustave

Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és *miért* vagytok szomorú ábrázattal?

te mu jedan od njih, imenom Kleofa, odgovori: "Zar si ti jedini stranac u Jeruzalemu te ne znaš što se u njemu dogodilo ovih dana?"

Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?

A on će: "Što to?" Odgovore mu: "Pa ono s Isusom Nazarećaninom, koji bijaše prorok - silan na djelu i na riječi pred Bogom i svim narodom:

És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek *esének* a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:

kako su ga glavari svećenički i vijećnici naši predali da bude osuđen na smrt te ga razapeli.

És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.

A mi se nadasmo da je on onaj koji ima otkupiti Izraela. Ali osim svega toga ovo je već treći dan što se to dogodilo.

Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.

A zbuniše nas i žene neke od naših: u praskozorje bijahu na grobu,

Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;

ali nisu našle njegova tijela pa dođoše te rekoše da su im se ukazali anđeli koji su rekli da je on živ.

És mikor nem találták az ő testét, *haza* jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.

Odoše nato i neki naši na grob i nađoše kako žene rekoše, ali njega ne vidješe."

És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.

A on će im: "O bezumni i srca spora da vjerujete što god su proroci navijestili!

És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!

Nije li trebalo da Krist sve to pretrpi te uđe u svoju slavu?"

Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?

Počevši tada od Mojsija i svih proroka, protumači im što u svim Pismima ima o njemu.

És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.

Uto se približe selu kamo su išli, a on kao da htjede dalje.

Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.

No oni navaljivahu: "Ostani s nama jer zamalo će večer i dan je na izmaku!" I uniđe da ostane s njima.

De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.

Dok bijaše s njima za stolom, uze kruh, izreče blagoslov, razlomi te im davaše.

És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.

Uto im se otvore oči te ga prepoznaše, a on im iščeznu s očiju.

És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.

Tada rekoše jedan drugome: "Nije li gorjelo srce u nama dok nam je putem govorio, dok nam je otkrivao Pisma?"

És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?

U isti se čas digoše i vratiše u Jeruzalem. Nađoše okupljenu jedanaestoricu i one koji bijahu s njima.

És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.

Oni im rekoše: "Doista uskrsnu Gospodin i ukaza se Šimunu!"

Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!

Nato oni pripovjede ono s puta i kako ga prepoznaše u lomljenju kruha.

És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.

Dok su oni o tom razgovarali, stane Isus posred njih i reče im: "Mir vama!"

És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!

Oni, zbunjeni i prestrašeni, pomisliše da vide duha.

Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.

Reče im Isus: "Zašto se prepadoste? Zašto vam sumnje obuzimaju srce?

És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?

Pogledajte ruke moje i noge! Ta ja sam! Opipajte me i vidite jer duh tijela ni kostiju nema kao što vidite da ja imam."

Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!

Rekavši to, pokaza im ruke i noge.

És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.

I dok oni od radosti još nisu vjerovali, nego se čudom čudili, on im reče: "Imate li ovdje što za jelo?"

Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?

Oni mu pruže komad pečene ribe.

Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,

On uzme i pred njima pojede.

Melyeket elvőn, és előttök evék.

Nato im reče: "To je ono što sam vam govorio dok sam još bio s vama: treba da se ispuni sve što je u Mojsijevu Zakonu, u Prorocima i Psalmima o meni napisano."

És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.

Tada im otvori pamet da razumiju Pisma

Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.

te im reče: "Ovako je pisano: 'Krist će trpjeti i treći dan ustati od mrtvih,

És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:

i u njegovo će se ime propovijedati obraćenje i otpuštenje grijeha po svim narodima počevši od Jeruzalema.'

És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.

Vi ste tomu svjedoci.

Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.

I evo, ja šaljem na vas Obećanje Oca svojega. Ostanite zato u gradu dok se ne obučete u Silu odozgor."

És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.

Zatim ih izvede do Betanije, podiže ruke pa ih blagoslovi.

Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.

I dok ih blagoslivljaše, rasta se od njih i uznesen bi na nebo.

És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.

Oni mu se ničice poklone pa se s velikom radosti vrate u Jeruzalem

Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;

te sve vrijeme u Hramu blagoslivljahu Boga.

És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.