Luke 18

Kaza im i prispodobu kako valja svagda moliti i nikada ne sustati:

Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;

"U nekom gradu bio sudac. Boga se nije bojao, za ljude nije mario.

Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.

U tom gradu bijaše i neka udovica. Dolazila k njemu i molila: 'Obrani me od mog tužitelja!'

Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.

No on ne htjede zadugo. Napokon reče u sebi: 'Iako se Boga ne bojim nit za ljude marim, ipak,

Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;

jer mi udovica ova dodijava, obranit ću je da vječno ne dolazi mučiti me.'"

Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.

Nato reče Gospodin: "Čujte što govori nepravedni sudac!

Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!

Neće li onda Bog obraniti svoje izabrane koji dan i noć vape k njemu sve ako i odgađa stvar njihovu?

Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?

Kažem vam, ustat će žurno na njihovu obranu. Ali kad Sin Čovječji dođe, hoće li naći vjere na zemlji?"

Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?

Nekima pak koji se pouzdavahu u sebe da su pravednici, a druge potcjenjivahu, reče zatim ovu prispodobu:

Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:

"Dva čovjeka uziđoše u Hram pomoliti se: jedan farizej, drugi carinik.

Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.

Farizej se uspravan ovako u sebi molio: 'Bože, hvala ti što nisam kao ostali ljudi: grabežljivci, nepravednici, preljubnici ili - kao ovaj carinik.'

A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.

Postim dvaput u tjednu, dajem desetinu od svega što steknem.'

Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.

A carinik, stojeći izdaleka, ne usudi se ni očiju podignuti k nebu, nego se udaraše u prsa govoreći: 'Bože milostiv budi meni grešniku!'

A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!

Kažem vam: ovaj siđe opravdan kući svojoj, a ne onaj! Svaki koji se uzvisuje, bit će ponižen; a koji se ponizuje, bit će uzvišen."

Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.

A donosili mu i dojenčad da ih se dotakne. Vidjevši to, učenici im branili.

Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.

A Isus ih dozva i reče: "Pustite dječicu neka dolaze k meni i ne priječite im jer takvih je kraljevstvo Božje."

De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.

"Zaista, kažem vam, tko ne primi kraljevstva Božjega kao dijete, ne, u nj neće ući."

Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.

I upita ga neki uglednik: "Učitelju dobri, što mi je činiti da baštinim život vječni?"

És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?

Reče mu Isus: "Što me zoveš dobrim? Nitko nije dobar, doli Bog jedini.

Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.

Zapovijedi znaš: Ne čini preljuba! Ne ubij! Ne ukradi! Ne svjedoči lažno! Poštuj oca svoga i majku!"

A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.

A onaj će: "Sve sam to čuvao od mladosti."

Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.

Čuvši to, Isus mu reče: "Još ti jedno preostaje: sve što imaš prodaj i razdaj siromasima pa ćeš imati blago na nebu. A onda dođi i idi za mnom."

Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.

Kad je on to čuo, ražalosti se jer bijaše silno bogat.

Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.

Vidjevši ga, reče Isus: "Kako li je teško imućnicima u kraljevstvo Božje!

És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!

Lakše je devi kroz uši iglene nego bogatašu u kraljevstvo Božje."

Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

Koji su to čuli, rekoše: "Pa tko se onda može spasiti?"

A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?

A on će: "Što je nemoguće ljudima, moguće je Bogu."

Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.

Nato reče Petar: "Evo, mi ostavismo svoje i pođosmo za tobom."

És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!

Isus će im: "Zaista, kažem vam, nema ga tko bi ostavio kuću, ili ženu, ili braću, ili roditelje, ili djecu poradi kraljevstva Božjega,

Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,

a da ne bi primio mnogostruko već u ovom vremenu, i u budućem vijeku život vječni."

A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.

I uzevši sa sobom dvanaestoricu, reče im: "Evo uzlazimo u Jeruzalem i na Sinu Čovječjem ispunit će se sve što su napisali proroci:

És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.

doista, bit će predan poganima, izrugan, zlostavljan i popljuvan;

Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;

i pošto ga izbičuju, ubit će ga, ali on će treći dan ustati."

És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.

No oni ništa od toga ne razumješe. Te im riječi bijahu skrivene i ne shvaćahu što bijaše rečeno.

Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.

A kad se približavao Jerihonu, neki slijepac sjedio kraj puta i prosio.

Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.

Čuvši gdje mnoštvo prolazi, raspitivao se što je to.

És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?

Rekoše mu: "Isus Nazarećanin prolazi."

Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.

Tada povika: "Isuse, Sine Davidov, smiluj mi se!"

És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

Oni ga sprijeda ušutkivali, ali on je još jače vikao: "Sine Davidov, smiluj mi se!"

A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

Isus se zaustavi i zapovjedi da ga dovedu k njemu. Kad se on približi, upita ga:

És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,

"Što hoćeš da ti učinim?" A on će: "Gospodine, da progledam."

Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.

Isus će mu: "Progledaj! Vjera te tvoja spasila."

És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.

I umah progleda i uputi se za njim slaveći Boga. I sav narod koji to vidje dade hvalu Bogu.

És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig *ezt* látván, dicsőséget ada az Istennek.