John 2

Trećeg dana bijaše svadba u Kani Galilejskoj. Bila ondje Isusova majka.

És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;

Na svadbu bijaše pozvan i Isus i njegovi učenici.

És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe.

Kad ponesta vina, Isusu će njegova majka: "Vina nemaju."

És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.

Kaže joj Isus: "Ženo, što ja imam s tobom? Još nije došao moj čas!"

Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.

Nato će njegova mati poslužiteljima: "Što god vam rekne, učinite!"

Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.

A bijaše ondje Židovima za čišćenje šest kamenih posuda od po dvije do tri mjere.

Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.

Kaže Isus poslužiteljima: "Napunite posude vodom!" I napune ih do vrha.

Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.

Tada im reče: "Zagrabite sada i nosite ravnatelju stola." Oni odnesu.

És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.

Kad okusi vodu što posta vinom, a nije znao odakle je - znale su sluge koje zagrabiše vodu - ravnatelj stola pozove zaručnika

A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt,

i kaže mu: "Svaki čovjek stavlja na stol najprije dobro vino, a kad se ponapiju, gore. Ti si čuvao dobro vino sve do sada."

És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.

Tako, u Kani Galilejskoj, učini Isus prvo znamenje i objavi svoju slavu te povjerovaše u njega njegovi učenici.

Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.

Nakon toga siđe sa svojom majkom, s braćom i sa svojim učenicima u Kafarnaum. Ondje ostadoše nekoliko dana.

Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig,

Blizu bijaše židovska Pasha. Stoga Isus uziđe u Jeruzalem.

Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.

U Hramu nađe prodavače volova, ovaca i golubova i mjenjače gdje sjede.

És *ott* találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:

I načini bič od užeta te ih sve istjera iz Hrama zajedno s ovcama i volovima. Mjenjačima rasu novac i stolove isprevrta,

És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;

a prodavačima golubova reče: "Nosite to odavde i ne činite od kuće Oca mojega kuću trgovačku."

És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.

Prisjetiše se njegovi učenici da je pisano: Izjeda me revnost za Dom tvoj.

Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.

Nato se umiješaju Židovi i upitaju ga: "Koje nam znamenje možeš pokazati da to smiješ činiti?"

Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?

Odgovori im Isus: "Razvalite ovaj hram i ja ću ga u tri dana podići."

Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.

Rekoše mu nato Židovi: "Četrdeset i šest godina gradio se ovaj Hram, a ti da ćeš ga u tri dana podići?"

Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?

No on je govorio o hramu svoga tijela.

Ő pedig az ő testének templomáról szól vala.

Pošto uskrsnu od mrtvih, prisjetiše se njegovi učenici da je to htio reći te povjerovaše Pismu i besjedi koju Isus reče.

Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.

Dok je boravio u Jeruzalemu o blagdanu Pashe, mnogi povjerovaše u njegovo ime promatrajući znamenja koja je činio.

A mint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván az ő jeleit, a melyeket cselekszik vala.

No sam se Isus njima nije povjeravao jer ih je sve dobro poznavao

Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ő ismeré mindnyájokat,

i nije trebalo da mu tko daje svjedočanstvo o čovjeku: ta sam je dobro znao što je u čovjeku.

És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától *is* tudta, mi volt az emberben.