John 10

"Zaista, zaista, kažem vam: tko god u ovčinjak ne ulazi na vrata, nego negdje drugdje preskače, kradljivac je i razbojnik.
Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
A tko na vrata ulazi, pastir je ovaca.
A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
Tome vratar otvara i ovce slušaju njegov glas. On ovce svoje zove imenom pa ih izvodi.
Ennek az ajtónálló *ajtót* nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
A kad sve svoje izvede, pred njima ide i ovce idu za njim jer poznaju njegov glas.
És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
Za tuđincem, dakako, ne idu, već bježe od njega jer tuđinčeva glasa ne poznaju."
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
Isus im kaza tu poredbu, ali oni ne razumješe što im htjede time kazati.
Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
Stoga im Isus ponovno reče: "Zaista, zaista, kažem vam: ja sam vrata ovcama.
Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
Svi koji dođoše prije mene, kradljivci su i razbojnici; ali ih ovce ne poslušaše.
Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
Ja sam vrata. Kroza me tko uđe, spasit će se: i ulazit će i izlaziti i pašu nalaziti.
Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
Kradljivac dolazi samo da ukrade, zakolje i pogubi. Ja dođoh da život imaju, u izobilju da ga imaju."
A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
"Ja sam pastir dobri. Pastir dobri život svoj polaže za ovce.
Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
Najamnik - koji nije pastir i nije vlasnik ovaca - kad vidi vuka gdje dolazi, ostavlja ovce i bježi, a vuk ih grabi i razgoni:
A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
najamnik je i nije mu do ovaca.
A béres pedig *azért* fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
Ja sam pastir dobri i poznajem svoje i mene poznaju moje,
Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem *is* ismernek az enyéim,
kao što mene poznaje Otac i ja poznajem Oca i život svoj polažem za ovce.
A miként ismer engem az Atya, és én *is* ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
Imam i drugih ovaca, koje nisu iz ovog ovčinjaka. I njih treba da dovedem i glas će moj čuti i bit će jedno stado, jedan pastir.
Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol *és* egy pásztor.
Zbog toga me i ljubi Otac što polažem život svoj da ga opet uzmem.
Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
Nitko mi ga ne oduzima, nego ja ga sam od sebe polažem. Vlast imam položiti ga, vlast imam opet uzeti ga. Tu zapovijed primih od Oca svoga."
Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
Među Židovima ponovno nasta podvojenost zbog tih riječi.
Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt.
Mnogi su od njih govorili: "Zloduha ima pa mahnita! Što ga slušate?"
És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
Drugi su govorili: "Nisu to riječi opsjednuta. Zar zloduh može slijepima oči otvoriti?"
Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
Svetkovao se tada u Jeruzalemu Blagdan posvećenja. Bila je zima.
Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
Isus je obilazio Hramom po trijemu Salomonovu.
És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
Okružili ga Židovi i govorili mu: "Dokle ćeš nam dušu držati u neizvjesnosti? Ako si ti Krist, reci nam otvoreno!"
Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
Isus im odgovori: "Rekoh vam pa ne vjerujete. Djela što ih ja činim u ime Oca svoga - ona svjedoče za mene.
Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
Ali vi ne vjerujete jer niste od mojih ovaca.
De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
Ovce moje slušaju glas moj; ja ih poznajem i one idu za mnom.
Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
Ja im dajem život vječni te neće propasti nikada i nitko ih neće ugrabiti iz moje ruke.
És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.
Otac moj, koji mi ih dade, veći je od svih i nitko ih ne može ugrabiti iz ruke Očeve.
Az én Atyám, a ki *azokat* adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki *azokat* az én Atyámnak kezéből.
Ja i Otac jedno smo."
Én és az Atya egy vagyunk.
Židovi ponovno pograbiše kamenje da ga kamenuju.
Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.
Isus im odgovori: "Mnoga vam dobra djela Očeva pokazah. Za koje me od tih djela kamenujete?"
Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
Odgovoriše mu Židovi: "Zbog dobra te djela ne kamenujemo, nego zbog hule: što ti - čovjek - sebe Bogom praviš."
Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
Odgovori im Isus: "Nije li pisano u vašem Zakonu: Ja rekoh: bogovi ste!
Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
Ako bogovima nazva one kojima je riječ Božja upravljena - a Pismo se ne može dokinuti -
Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),
kako onda vi onome kog Otac posveti i posla na svijet možete reći: 'Huliš!' - zbog toga što rekoh: 'Sin sam Božji!'
Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
Ako ne činim djela Oca svoga, nemojte mi vjerovati.
Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
Ali ako činim, sve ako meni i ne vjerujete, djelima vjerujte pa uvidite i upoznajte da je Otac u meni i ja u Ocu."
Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.
Nato ga ponovno nastojahu uhvatiti, ali im on izmaknu iz ruku.
Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből.
I ode ponovno na onu stranu Jordana - na mjesto gdje je prije Ivan krstio. I osta ondje.
És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada.
A mnogi dođoše k njemu i rekoše mu: "Ivan doduše ne učini nijednog znamenja, ali se sve obistinilo što je rekao o ovome."
És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala.
Mnogi ondje povjerovaše u njega.
És sokan hivének ott ő benne.