Job 6

A Job progovori i reče:

Jób pedig felele, és monda:

"O, kad bi se jad moj izmjeriti mog'o, a nevolje moje stavit' na tezulju!

Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

Teže one jesu od sveg pijeska morskog, i stoga mi riječi zastraniti znaju.

Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

Strijele Svesilnoga u mojem su mesu, ljuti otrov njihov ispija mi dušu, Božje se strahote oborile na me.

Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

TÓa, kraj svježe trave njače li magarac, muče li goveče kraj punih jasala?

Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

Zar hranu bljutavu jedemo bez soli? Zar kakove slasti ima u bjelancu?

Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

Al' ono što mi se gadilo dotaći, to mi je sada sva hrana u bolesti.

Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

O, da bi se molba moja uslišala, da mi Bog ispuni ono čem se nadam!

Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

O, kada bi me Bog uništiti htio, kada bi mahnuo rukom da me satre!

És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

Za mene bi prava utjeha to bila, klicati bih mog'o u mukama teškim što se ne protivljah odluci Svetoga.

Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

Zar snage imam da mogu čekati? Radi kakve svrhe da ja duže živim?

Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

Zar je snaga moja k'o snaga kamena, zar je tijelo moje od mjedi liveno?

Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?

Na što se u sebi osloniti mogu? Zar mi svaka pomoć nije uskraćena?

Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

Tko odbija milost bližnjemu svojemu, prezreo je strah od Boga Svesilnoga.

A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

Kao potok me iznevjeriše braća, kao bujice zimske svoje korito.

Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

Od leda mutne vode im se nadimlju, 'bujaju od snijega što se topit' stao;

A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben *olvadt* hó hömpölyög;

al u doba sušno naskoro presahnu, od žege ishlape tada iz korita.

Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

Karavane zbog njih skreću sa putova, u pustinju zađu i u njoj se gube.

Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba *utánok* és elvesznek.

Karavane temske očima ih traže, putnici iz Šebe nadaju se njima.

Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

A kad do njih dođu, nađu se u čudu, jer su se u nadi svojoj prevarili.

Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

U ovom ste času i vi meni takvi: vidjeste strahotu pa se preplašiste.

Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

Rekoh li vam možda: 'Darujte mi štogod, poklonite nešto od svojega blaga;

Hát mondtam-é: adjatok nékem *valamit,* és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

iz šake dušmanske izbavite mene, oslobodite me silnikova jarma?'

Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

Vi me poučite, pa ću ušutjeti, u čem je moj prijestup, pokažite meni.

Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

O, kako su snažne besjede iskrene! Al' kamo to vaši smjeraju prijekori?

Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

Mislite li možda prekoriti riječi? TÓa u vjetar ide govor očajnikov!

Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

Nad sirotom kocku zar biste bacali i sa prijateljem trgovali svojim?

Még az árvának is néki esnétek, és *sírt* ásnátok a ti barátotoknak is?!

U oči me sada dobro pogledajte, paz'te neću li vam slagati u lice.

Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

Povucite riječ! Kakve li nepravde! Povucite riječ, neporočan ja sam!

Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

Zar pakosti ima na usnama mojim? Zar nesreću svaku okusio nisam?

Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?