Job 41

Zalud je nadu u njega gojiti, na pogled njegov čovjek već pogiba.

Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

Junaka nema da njega razdraži, tko će mu se u lice suprotstavit'?

Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

Tko se sukobi s njim i živ ostade? Pod nebesima tog čovjeka nema!

Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

Prešutjet neću njegove udove, ni silnu snagu, ni ljepotu stasa.

Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

Tko mu smije razodjenut' odjeću, tko li kroz dvostruk prodrijeti mu oklop?

Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

Tko će mu ralje rastvorit' dvokrilne kad strah vlada oko zubi njegovih?

Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

Hrbat mu je od ljuskavih štitova, zapečaćenih pečatom kamenim.

Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

Jedni uz druge tako se sljubiše da među njima dah ne bi prošao.

Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

Tako su čvrsto slijepljeni zajedno: priljubljeni, razdvojit' se ne mogu.

Ímé, az ő reménykedése csalárd; *puszta* látása is halálra ijeszt!

Kad kihne, svjetlost iz njega zapršti, poput zorinih vjeđa oči su mu.

Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

Zublje plamsaju iz njegovih ralja, iskre ognjene iz njih se prosiplju.

Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

Iz nozdrva mu sukljaju dimovi kao iz kotla što kipi na vatri.

Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

Dah bi njegov zapalio ugljevlje, jer mu iz ralja plamenovi suču.

Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

U šiji leži sva snaga njegova, a ispred njega užas se prostire.

Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület *lakik!*

Kad se ispravi, zastrepe valovi i prema morskoj uzmiču pučini.

Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva *mintegy* szorító pecséttel.

Poput pećine srce mu je tvrdo, poput mlinskoga kamena otporno.

Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

Pregibi tusta mesa srasli su mu, čvrsti su kao da su saliveni.

Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

Zgodi li ga mač, od njeg se odbije, tako i koplje, sulica i strijela.

Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

Poput slame je za njega željezo, mjed je k'o drvo iscrvotočeno.

A szájából szövétnekek jőnek ki, *és* tüzes szikrák omlanak ki.

On ne uzmiče od strelice s luka, stijenje iz praćke na nj k'o pljeva pada.

Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

K'o slamčica je toljaga za njega, koplju se smije kad zazviždi nad njim.

Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

Crepovlje oštro ima na trbuhu i blato njime ore k'o drljačom.

Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

Pod njim vrtlog sav k'o lonac uskipi, uspjeni more k'o pomast u kotlu.

Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

Za sobom svijetlu ostavlja on brazdu, regbi, bijelo runo bezdan prekriva.

Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

Ništa slično na zemlji ne postoji i niti je tko tako neustrašiv.

Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

I na najviše on s visoka gleda, kralj je svakome, i najponosnijim."

Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, *legyen bár* dárda, kopja vagy kelevéz.

Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné *valaki,* a tenger megőszült.

Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.