Job 39

Znaš li kako se legu divokoze? Vidje li kako se mlade košute?

Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

Izbroji li koliko nose mjeseci, znaš li u koje doba se omlade?

Mikor meglapulnak tanyáikon, *és* a bokrok közt lesben vesztegelnek?

Sagnuvši se, polegu lanad svoju i breme usred pustinje odlažu,

Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

a kad im porod ojača, poraste, ostave ga i ne vraćaju mu se.

Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

Tko dade divljem magarcu slobodu i tko to oglav skinu njemu s glave?

Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

U zavičaj mu dadoh ja pustinju i polja slana da ondje živuje.

*Csak* összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

Buci gradova on se podruguje i ne sluša goničevih povika.

Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

Luta brdima, svojim pašnjacima, u potrazi za zeleni svakakvom.

Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

Možeš li slugom učinit' bivola, zadržat' ga noć jednu za jaslama?

A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

Možeš li njega za brazdu prikovat' da ralo vuče po docima tvojim?

Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

Možeš li se osloniti na njega jer je njegova snaga prevelika i prepustit' mu težak svoj posao?

A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld *gazt* felkeres.

Misliš li tebi da će se vratiti i na gumno ti dotjerati žito?

Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

Krilima svojim noj trepće radosno, iako krila oskudnih i perja.

Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

On svoja jaja na zemlji ostavlja, povjerava ih pijesku da ih grije,

Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

ne mareć' što ih zgazit' može noga ili nekakva divlja zvijer zgnječiti.

Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

S nojićima k'o s tuđima postupa; što mu je trud zaludu, on ne mari.

Vígan *leng* a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

Jer Bog je njega lišio pameti, nije mu dao nikakva razbora.

Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

Ali kada na let krila raširi, tada se ruga konju i konjaniku.

És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

Zar si ti konja obdario snagom zar si mu ti vrat grivom ukrasio?

Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

Zar ti činiš da skače k'o skakavac, da u strah svakog nagoni hrzanjem?

Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

Kopitom zemlju veselo raskapa, neustrašivo srlja na oružje.

De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

Strahu se ruga, ničeg se ne boji, ni pred mačem uzmaknuti neće.

Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

Na sapima mu zvekeće tobolac, koplje sijeva i ubojna sulica.

Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

Bijesan i nestrpljiv guta prostore; kad rog zasvira, tko će ga zadržat':

*Lábai* vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

na svaki zvuk roga on zarže: Ha! Izdaleka on ljuti boj već njuši, viku bojnu i poklič vojskovođa.

Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

Zar po promislu tvojem lijeće soko i prema jugu krila svoja širi?

Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

Zar se na nalog tvoj diže orao i vrh timora gnijezdo sebi vije?

Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

Na litici on stanuje i noćÄi, na grebenima vrleti visokih.

A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

Odatle na plijen netremice vreba, oči njegove vide nadaleko.

A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, *és* kiterjeszti szárnyait dél felé?

Krvlju se hrane njegovi orlići; gdje je ubijenih, tamo je i on."

A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? * (Job 39:31) A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. * * (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. * *terem.* * * * (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: * * (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! * * (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: * * (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. * * (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! *