Job 36

Elihu nastavi i reče:

És folytatá Elihu, és monda:

"Strpi se malo, pa ću te poučit', jer još nisam sve rekao za Boga.

Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

Izdaleka ću svoje iznijet' znanje da Stvoritelja svojega opravdam.

Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.

Zaista, za laž ne znaju mi riječi, uza te je čovjek znanjem savršen.

Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású *ember áll* melletted.

Gle, Bog je silan, ali ne prezire, silan je snagom razuma svojega.

Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.

Opakome on živjeti ne daje, nevoljnicima pravicu pribavlja.

Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

S pravednika on očiju ne skida, na prijestolje ih diže uz kraljeve da bi dovijeka bili uzvišeni.

Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

Ako su negvam' oni okovani i užetima nevolje sputani,

És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

djela njihova on im napominje, kazuje im grijeh njine oholosti.

Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak *rajtok.*

Tad im otvara uho k opomeni i poziva ih da se zla okane.

Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:

Poslušaju li te mu se pokore, dani im završavaju u sreći, u užicima godine njihove.

Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.

Ne slušaju li, od koplja umiru, zaglave, sami ne znajući kako.

Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

A srca opaka mržnju njeguju, ne ištu pomoć kad ih on okuje;

De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.

u cvatu svoga dječaštva umiru i venu poput hramskih milosnika.

Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

Nevoljnog on bijedom njegovom spasava i u nesreći otvara mu oči:

A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

izbavit će te iz ždrijela tjeskobe k prostranstvima bezgraničnim izvesti, k prepunu stolu mesa pretiloga.

Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

Ako sudio nisi opakima, ako si pravo krnjio siroti,

De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

nek' te obilje odsad ne zavede i nek' te dar prebogat ne iskvari.

Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

Nek' ti je gavan k'o čovjek bez zlata, a čovjek jake ruke poput slaba.

Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!

Ne goni one koji su ti tuđi da rodbinu na njino mjesto staviš.

Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.

Pazi se da u nepravdu ne skreneš, jer zbog nje snađe tebe iskušenje.

Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

Gle, uzvišen je Bog u svojoj snazi! Zar učitelja ima poput njega?

Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?

Tko je njemu put njegov odredio? Tko će mu reći: 'Radio si krivo'?

Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja *azt:* Igazságtalanságot cselekedtél?

Spomeni se veličati mu djelo što ga pjesmama ljudi opjevaše.

Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!

S udivljenjem svijet čitav ga promatra, divi se čovjek, pa ma izdaleka.

Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

Veći je Bog no što pojmit' možemo, nedokučiv je broj ljeta njegovih!

Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

U visini on skuplja kapi vode te dažd u paru i maglu pretvara.

Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,

Pljuskovi tada pljušte iz oblaka, po mnoštvu ljudskom dažde obilato.

A melyet a fellegek *özönnel* öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

Tko li će shvatit' širenje oblaka, tutnjavu strašnu njegovih šatora?

De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?

Gle, on nad sobom razastire svjetlost i dno morsko on vodama pokriva.

Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

Pomoću njih on podiže narode, u izobilju hranom ih dariva.

Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.

On munju drži objema rukama i kazuje joj kamo će zgoditi.

Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

Glasom gromovnim sebe navješćuje, stiže s gnjevom da zgromi opačinu.

Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról. * (Job 36:34) Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből. *