Job 32

Ona tri čovjeka prestadoše Jobu odgovarati, jer je on sebe smatrao nevinim.

Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:

Nato se rasrdi Elihu, sin Barakeelov, iz Buza, od plemena Ramova: planu gnjevom na Joba zato što je sebe držao pravednim pred Bogom;

Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.

a planu gnjevom i na tri njegova prijatelja jer nisu više našli ništa što bi odgovorili te su tako Boga osudili.

De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.

Dok su oni govorili s Jobom, Elihu je šutio, jer su oni bili stariji od njega.

Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.

Ali kad vidje da ona tri čovjeka nisu više imala odgovora u ustima, planu od srdžbe.

De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.

I progovorivši, Elihu, sin Barakeelov, iz Buza, reče: "Po godinama svojim još mlad sam ja, a u duboku vi ste ušli starost; bojažljivo se zato ja ustezah znanje svoje pokazati pred vama.

És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.

Mišljah u sebi: 'Govorit će starost, mnoge godine pokazat će mudrost.'

Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!

Uistinu, dah neki u ljudima, duh Svesilnog mudrim čini čovjeka.

Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!

Dob poodmakla ne daje mudrosti a niti starost pravednosti uči.

Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.

Zato vas molim, poslušajte mene da vam i ja znanje svoje izložim.

Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!

S pažnjom sam vaše besjede pratio i razloge sam vaše saslušao dok ste tražili što ćete kazati.

Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.

Na vama moja sva bijaše pažnja, al' ne bi nikog da Joba pobije ni da mu od vas tko riječ opovrgne.

Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.

Nemojte reći: 'Na mudrost smo naišli! Bog će ga pobit jer čovjek ne može.'

Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!

Nije meni on besjedu upravio: odvratit mu neću vašim riječima.

Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.

Poraženi, otpovrgnut ne mogu, riječi zapeše u grlu njihovu.

Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.

Čekao sam! Al', gle, oni ne zbore. Umukoše, ni riječ više da kažu!

Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.

Na meni je da progovorim sada, znanje ću svoje i ja izložiti.

Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!

Riječi mnoge u meni naviru dok iznutra moj duh mene nagoni.

Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.

Gle, nutrina mi je k'o mošt zatvoren, k'o nova će se raspući mješina.

Ímé, bensőm olyan, mint az *új* bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, *csaknem* szétszakad.

Da mi odlane, govorit ću stoga, otvorit ću usne i odvratit' vama.

Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.

Nijednoj strani priklonit se neću niti laskat ja namjeravam kome.

Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;

Laskati ja ne umijem nikako, jer smjesta bi me Tvorac moj smaknuo.

Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!