Job 31

Sa svojim očima savez sam sklopio da pogledat neću nijednu djevicu.
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
A što mi je Bog odozgo dosudio, kakva mi je baština od Svesilnoga?
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
TÓa nije li nesreća za opakoga, a nevolja za one koji zlo čine?
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
Ne proniče li on sve moje putove, ne prebraja li on sve moje korake?
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
Zar sam ikad u društvu laži hodio, zar mi je noga k prijevari hitjela?
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
Nek' me na ispravnoj mjeri Bog izmjeri pa će uvidjeti neporočnost moju!
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
Ako mi je korak s puta kad zašao, ako mi se srce za okom povelo, ako mi je ljaga ruke okaljala,
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
neka drugi jede što sam posijao, neka sve moje iskorijene izdanke!
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
Ako mi zavede srce žena neka, ako za vratima svog bližnjeg kad vrebah,
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
neka moja žena drugom mlin okreće, neka s drugim svoju podijeli postelju!
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
Djelo bestidno time bih počinio, zločin kojem pravda treba da presudi,
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
užego vatru što žeže do Propasti i što bi svu moju sažgala ljetinu.
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.
Ako kada prezreh pravo sluge svoga il' služavke, sa mnom kad su se parbili,
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
što ću učiniti kada Bog ustane? Što ću odvratit' kad račun zatraži?
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
Zar nas oba on ne stvori u utrobi i jednako sazda u krilu majčinu?
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
Ogluših li se na molbe siromaha ili rasplakah oči udovičine?
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
Jesam li kada sam svoj jeo zalogaj a da ga nisam sa sirotom dijelio?
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
TÓa od mladosti k'o otac sam mu bio, vodio sam ga od krila materina!
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
Zar sam beskućnika vidio bez odjeće ili siromaha kog bez pokrivača
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
a da mu bedra ne blagosloviše mene kad se runom mojih ovaca ogrija?
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
Ako sam ruku na nevina podigao znajuć' da mi je na vratima branitelj,
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
nek' se rame moje od pleća odvali i neka mi ruka od lakta otpadne!
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
Jer strahote Božje na mene bi pale, njegovu ne bih odolio veličanstvu.
Hiszen *úgy* rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
Zar sam u zlato pouzdanje stavio i rekao zlatu: 'Sigurnosti moja!'
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
Zar sam se veliku blagu radovao, bogatstvima koja su mi stekle ruke?
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
Zar se, gledajući sunce kako blista i kako mjesec sjajni nebom putuje,
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
moje srce dalo potajno zavesti da bih rukom njima poljubac poslao?
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
Grijeh bi to bio što za sudom vapije, jer Boga višnjega bih se odrekao.
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
Zar se obradovah nevolji dušmana i likovah kad ga je zlo zadesilo,
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
ja koji ne dadoh griješiti jeziku, proklinjući ga i želeći da umre?
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
Ne govorahu li ljudi mog šatora: 'TÓa koga nije on mesom nasitio'?
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
Nikad nije stranac vani noćivao, putniku sam svoja otvarao vrata.
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
Zar sam grijehe svoje ljudima tajio, zar sam u grudima skrivao krivicu
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
jer sam se plašio govorkanja mnoštva i strahovao od prezira plemenskog te sam mučao ne prelazeć' svoga praga?
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék *és* az ajtón sem lépnék ki!
O, kad bi koga bilo da mene sasluša! Posljednju sam svoju riječ ja izrekao: na Svesilnom je sad da mi odgovori! Nek' mi optužnicu napiše protivnik,
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
i ja ću je nosit' na svome ramenu, čelo ću njome k'o krunom uresit'.
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
Dat ću mu račun o svojim koracima i poput kneza pred njega ću stupiti."
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
Ako je na me zemlja moja vikala, ako su s njom brazde njezine plakale;
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
ako sam plodove jeo ne plativši i ako sam joj ojadio ratare,
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
[40a] neka mjesto žita po njoj niče korov, a mjesto ječma nek' posvud kukolj raste! [40b] Konac riječi Jobovih.
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.