Job 21

Job progovori i reče:

Felele pedig Jób, és monda:

"Slušajte, slušajte dobro što ću reći, utjehu mi takvu barem udijelite.

Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok *helyett.*

Otrpite da riječ jednu ja izrečem, kad završim, tad se rugajte slobodno.

Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

Zar protiv čovjeka dižem ja optužbu? Kako da strpljenje onda ne izgubim?

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

Pogledajte na me: užas će vas spopast', rukom ćete svoja zakloniti usta;

Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

pomislim li na to, prestravim se i sam i čitavim svojim tad protrnem tijelom.

Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

Zašto na životu ostaju zlikovci i, što su stariji, moćniji bivaju?

Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?

Potomstvo njihovo s njima napreduje a izdanci im se množe pred očima.

Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.

Strah nikakav kuće njihove ne mori i šiba ih Božja ostavlja na miru.

Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.

Njihovi bikovi plode pouzdano, krave im se tele i ne jalove se.

Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

K'o jagnjad djeca im slobodno skakuću, veselo igraju njihovi sinovi.

Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.

Oni pjevaju uz harfe i bubnjeve i vesele se uz zvukove svirale.

Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

Dane svoje završavaju u sreći, u Podzemlje oni silaze spokojno.

Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

A govorili su Bogu: 'Ostavi nas, ne želimo znati za tvoje putove!

Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

TÓa tko je Svesilni da njemu služimo i kakva nam korist da ga zazivamo?'

Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?

Zar svoju sreću u ruci ne imahu, makar do Njega ne drže ništa oni?

Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!

Zar se luč opakog kada ugasila? Zar se na njega oborila nesreća? Zar mu u gnjevu svom On skroji sudbinu?

Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! *Hányszor* osztogatja részöket haragjában.

Zar je kao slama na vjetru postao, kao pljeva koju vihor svud raznosi?

Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

Hoće l' ga kaznit' Bog u njegovoj djeci? Ne, njega nek' kazni da sam to osjeti!

Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

Vlastitim očima nek' rasap svoj vidi, neka se napije srdžbe Svesilnoga!

Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

TÓa što poslije smrti on za dom svoj mari kad će se presjeć' niz njegovih mjeseci?

Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!

Ali tko će Boga učiti mudrosti, njega koji sudi najvišim bićima?

Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!

Jedan umire u punom blagostanju, bez briga ikakvih, u potpunom miru,

Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

bokova od pretiline otežalih i kostiju sočne moždine prepunih.

Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.

A drugi umire s gorčinom u duši, nikad nikakve ne okusivši sreće.

Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

Obojica leže zajedno u prahu, crvi ih jednako prekrivaju oba.

Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.

O, znam dobro kakve vaše su namjere, kakve zlosti protiv mene vi snujete.

Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

Jer pitate: 'Gdje je kuća plemićeva, šator u kojem stanovahu opaki?'

Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

Niste li na cesti putnike pitali, zar njihovo svjedočanstvo ne primate:

Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik *sokat* utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

'Opaki je u dan nesreće pošteđen i u dan Božje jarosti veseo je.'

Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

Al' na postupcima tko će mu predbacit' i tko će mu vratit' što je počinio?

Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

A kad ga na kraju na groblje odnesu, na grobni mu humak postavljaju stražu.

Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

Lake su mu grude zemlje u dolini dok za njime ide čitavo pučanstvo.

Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok *mentek el* előtte.

O, kako su vaše utjehe isprazne! Kakva su prijevara vaši odgovori!"

Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.