Job 11

Sofar iz Naama progovori tad i reče:

Felele a Naamából való Czófár, és monda:

"Zar na riječi mnoge da se ne odvrati? Zar će se brbljavac još i opravdati?

A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?

Zar će tvoje trice ušutkati ljude, zar će ruganje ostat' neizrugano?

Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!

Rekao si: 'Nauk moj je neporočan, u očima tvojim čist sam i bez ljage.'

Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.

Ali kada bi Bog htio progovorit' i otvorit usta da ti odgovori

De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!

kada bi ti tajne mudrosti otkrio koje um nijedan ne može doumit', znao bi da ti za grijehe račun ište.

És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.

Možeš li dubine Božje proniknuti, dokučiti savršenstvo Svesilnoga?

Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?

Od neba je više: što još da učiniš? Od Šeola dublje: što još da mudruješ?

Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?

Duže je od zemlje - šire je od mora!

Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.

Ako se povuče, ako te pograbi, ako na sud preda, tko će mu braniti?

Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?

Jer on u čovjeku prozire prijevaru, vidi opačinu ako i ne gleda.

Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!

Čovjek se bezuman obraća k pameti i divlji magarac uzdi se pokori.

És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.

Ako li srce svoje ti uspraviš i ruke svoje pružiš prema njemu,

Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;

ako li zloću iz ruku odbaciš i u šatoru svom ne daš zlu stana,

Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;

čisto ćeš čelo moći tad podići, čvrst ćeš biti i bojati se nećeš.

Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;

Svojih se kušnja nećeš sjećat' više kao ni vode koja je protekla.

Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.

Jasnije će tvoj život sjat' no podne, tmina će se obratit' u svanuće.

Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a *kora* reggel.

U uzdanju svom živjet ćeš sigurno i zaštićen počivat ćeš u miru.

Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.

Kad legneš, nitko te buniti neće; mnogi će tvoju tražiti naklonost.

Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.

A zlikovcima ugasnut će oči, neće im više biti utočišta: izdahnut', bit će jedina im nada."

De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!