Ecclesiastes 3

Sve ima svoje doba i svaki posao pod nebom svoje vrijeme.

Mindennek rendelt ideje *van,* és ideje *van* az ég alatt minden akaratnak.

Vrijeme rađanja i vrijeme umiranja; vrijeme sađenja i vrijeme čupanja posađenog.

Ideje *van* a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.

Vrijeme ubijanja i vrijeme liječenja; vrijeme rušenja i vrijeme građenja.

Ideje *van* a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.

Vrijeme plača i vrijeme smijeha; vrijeme tugovanja i vrijeme plesanja.

Ideje *van* a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.

Vrijeme bacanja kamenja i vrijeme sabiranja kamenja; vrijeme grljenja i vrijeme kad se ostavlja grljenje.

Ideje *van* a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.

Vrijeme traženja i vrijeme gubljenja; vrijeme čuvanja i vrijeme odbacivanja.

Ideje *van* a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.

Vrijeme deranja i vrijeme š§ijenja; vrijeme šutnje i vrijeme govorenja.

Ideje *van* a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.

Vrijeme ljubljenja i vrijeme mržnje; vrijeme rata i vrijeme mira.

Ideje *van* a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.

Koja je posleniku korist od njegovih napora?

Micsoda haszna van a munkásnak abban, a miben ő munkálkodik?

Razmišljam o mučnoj zadaći što je Bog zadade sinovima ljudskim.

Láttam a foglalatosságot, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy fáradozzanak benne.

Sve što on čini prikladno je u svoje vrijeme; ali iako je dopustio čovjeku uvid u vjekove, čovjek ne može dokučiti djela koja Boga čini od početka do kraja.

Mindent szépen csinált az ő idejében, e világot is adta az *emberek *elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja *mindazt* a dolgot, a mit az Isten cselekszik kezdettől fogva mindvégig.

Znam da nije druge sreće čovjeku osim da se veseli i čini dobro za svojega života.

Megismertem, hogy nem tehetnek jobbat, mint hogy örvendezzen *kiki,* és hogy *a maga* javát cselekedje az ő életében.

I kad čovjek jede i pije i uživa u svojem radu, i to je Božji dar.

De még az is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az ő egész munkájából, az Istennek ajándéka.

I znam da sve što Bog čini, čini za stalno. Tome se ništa dodati ne može niti mu se može oduzeti; a Bog čini tako da ga se boje.

Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt a végre míveli, hogy az ő orczáját rettegjék.

Što biva, već bijaše, i što će biti, već je bilo; a Bog obnavlja što je prohujalo.

A mi *most* történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.

Još vidim kako pod suncem umjesto pravice vlada nepravda i umjesto pravednika zločinac.

Láttam annakfelette a nap alatt, hogy az ítéletnek helyén hamisság, és az igazságnak helyén latorság van.

Zato rekoh u sebi: "Bog će suditi i pravedniku i zločincu, jer ovdje ima vrijeme za svaku namjeru i čin."

És mondék magamban: az igazat és a hamisat megítéli az Isten; mert minden *ember* akaratjának ideje van, és minden dolognak ő nála.

Još rekoh u sebi: "Ljudi se ponašaju tako da Bog može pokazati kakvi su uistinu, da su jedni drugima poput zvijeri."

Így szólék azért magamban: az emberek fiai miatt *van ez így,* hogy kiválogassa őket az Isten, és hogy meglássák, hogy ők magokban véve az oktalan állatok*hoz hasonlók.*

Jer zaista, kob ljudi i zvijeri jedna je te ista. Kako ginu oni, tako ginu i one; i dišu jednakim dahom, i čovjek ničim ne nadmašuje zvijer, jer sve je ispraznost.

Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végök van azoknak; a mint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság.

I jedni i drugi odlaze na isto mjesto; svi su postali od praha i u prah se vraćaju.

Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.

Tko zna da li dah ljudski uzlazi gore, a dah zvijeri silazi dolje k zemlji?

Vajjon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-é?

Uviđam da čovjeku druge sreće nema osim radosti u svome djelu, jer to je ljudska sudbina. A tko će ga dovesti do toga da dozna što će biti poslije njega?

Azért úgy láttam, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen az ő dolgaiban, mivelhogy ez az ő része *e világban:* mert ki hozhatja őt *vissza,* hogy lássa, mi lesz ő utána?