Psalms 69

(大卫的诗,交与伶长。调用百合花。) 神啊,求你救我!因为众水要淹没我。
Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.
我陷在深淤泥中,没有立脚之地;我到了深水中,大水漫过我身。
Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
我因呼求困乏,喉咙发干;我因等候 神,眼睛失明。
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
无故恨我的,比我头发还多;无理与我为仇、要把我剪除的,甚为强盛。我没有抢夺的,要叫我偿还。
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
 神啊,我的愚昧,你原知道;我的罪愆不能隐瞒。
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
万军的主─耶和华啊,求你叫那等候你的,不要因我蒙羞!以色列的 神啊,求你叫那寻求你的,不要因我受辱!
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
因我为你的缘故受了辱骂,满面羞愧。
Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
我的弟兄看我为外路人;我的同胞看我为外邦人。
Mert te éretted viselek gyalázatot, *és* borítja pironság az én orczámat.
因我为你的殿心里焦急,如同火烧,并且辱骂你人的辱骂都落在我身上。
Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
我哭泣,以禁食刻苦我心;这倒算为我的羞辱。
Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
我拿麻布当衣裳,就成了他们的笑谈。
Ha sírok és bőjtöléssel *gyötröm* lelkemet, az is gyalázatomra válik.
坐在城门口的谈论我;酒徒也以我为歌曲。
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
但我在悦纳的时候向你─耶和华祈祷。 神啊,求你按你丰盛的慈爱,凭你拯救的诚实应允我!
A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
求你搭救我出离淤泥,不叫我陷在其中;求你使我脱离那些恨我的人,使我出离深水。
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
求你不容大水漫过我,不容深渊吞灭我,不容坑坎在我以上合口。
Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
耶和华啊,求你应允我!因为你的慈爱本为美好;求你按你丰盛的慈悲回转眷顾我!
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
不要掩面不顾你的仆人;我是在急难之中,求你速速地应允我!
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
求你亲近我,救赎我!求你因我的仇敌把我赎回!
És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
你知道我受的辱骂、欺凌、羞辱;我的敌人都在你面前。
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
辱骂伤破了我的心,我又满了忧愁。我指望有人体恤,却没有一个;我指望有人安慰,却找不著一个。
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
他们拿苦胆给我当食物;我渴了,他们拿醋给我喝。
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
愿他们的筵席在他们面前变为网罗,在他们平安的时候变为机槛。
Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
愿他们的眼睛昏蒙,不得看见;愿你使他们的腰常常战抖。
Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
求你将你的恼恨倒在他们身上,叫你的烈怒追上他们。
Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
愿他们的住处变为荒场;愿他们的帐棚无人居住。
Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
因为,你所击打的,他们就逼迫;你所击伤的,他们戏说他的愁苦。
Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
愿你在他们的罪上加罪,不容他们在你面前称义。
Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
愿他们从生命册上被涂抹,不得记录在义人之中。
Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
但我是困苦忧伤的; 神啊,愿你的救恩将我安置在高处。
Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
我要以诗歌讚美 神的名,以感谢称他为大!
Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
这便叫耶和华喜悦,胜似献牛,或是献有角有蹄的公牛。
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
谦卑的人看见了就喜乐;寻求 神的人,愿你们的心甦醒。
És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
因为耶和华听了穷乏人,不藐视被囚的人。
Látják *ezt* majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
愿天和地、洋海和其中一切的动物都讚美他!
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
因为 神要拯救锡安,建造犹大的城邑;他的民要在那里居住,得以为业。
Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
他仆人的后裔要承受为业;爱他名的人也要住在其中。
Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. * (Psalms 69:37) És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét. *