Job 16

约伯回答说：

Felele pedig Jób, és monda:

这样的话我听了许多；你们安慰人，反叫人愁烦。

Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

虚空的言语有穷尽么？有什么话惹动你回答呢？

Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy *így* felelsz?

我也能说你们那样的话；你们若处在我的境遇，我也会联络言语攻击你们，又能向你们摇头。

Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

但我必用口坚固你们，用嘴消解你们的忧愁。

Erősíthetnélek titeket *csak* a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené *fájdalmatokat.*

我虽说话，忧愁仍不得消解；我虽停住不说，忧愁就离开我吗？

Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

但现在　神使我困倦，使亲友远离我，

Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

又抓住我，作见证攻击我；我身体的枯瘦也当面见证我的不是。

Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

主发怒撕裂我，逼迫我，向我切齿；我的敌人怒目看我。

Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

他们向我开口，打我的脸羞辱我，聚会攻击我。

Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

　神把我交给不敬虔的人，把我扔到恶人的手中。

Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

我素来安逸，他折断我，掐住我的颈项，把我摔碎，又立我为他的箭靶子。

Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

他的弓箭手四面围绕我；他破裂我的肺腑，并不留情，把我的胆倾倒在地上，

Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

将我破裂又破裂，如同勇士向我直闯。

Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

我缝麻布在我皮肤上，把我的角放在尘土中。

Zsák-ruhát varrék az én *fekélyes* bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

我的脸因哭泣发紫，在我的眼皮上有死荫。

Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka *szállt;*

我的手中却无强暴；我的祈祷也是清洁。

Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

地啊，不要遮盖我的血！不要阻挡我的哀求！

Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

现今，在天有我的见证，在上有我的中保。

Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

我的朋友讥诮我，我却向　神眼泪汪汪。

Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

愿人得与　神辩白，如同人与朋友辩白一样；

Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

因为再过几年，我必走那往而不返之路。

Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. * (Job 16:23) Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. *