Job 14

人为妇人所生，日子短少，多有患难；

Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.

出来如花，又被割下，飞去如影，不能存留。

Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.

这样的人你岂睁眼看他吗？又叫我来受审吗？

Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?

谁能使洁净之物出于污秽之中呢？无论谁也不能！

Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.

人的日子既然限定，他的月数在你那里，你也派定他的界限，使他不能越过，

Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.

便求你转眼不看他，使他得歇息，直等他像雇工人完毕他的日子。

Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.

树若被砍下，还可指望发芽，嫩枝生长不息；

Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.

其根虽然衰老在地里，干也死在土中，

Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:

及至得了水气，还要发芽，又长枝条，像新栽的树一样。

A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.

但人死亡而消灭；他气绝，竟在何处呢？

De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?

海中的水绝尽，江河消散干涸。

Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:

人也是如此，躺下不再起来，等到天没有了，仍不得复醒，也不得从睡中唤醒。

Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.

惟愿你把我藏在阴间，存于隐密处，等你的忿怒过去；愿你为我定了日期，记念我。

Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!

人若死了岂能再活呢？我只要在我一切争战的日子，等我被释放（或译：改变）的时候来到。

Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? *Akkor* az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.

你呼叫，我便回答；你手所做的，你必羨慕。

Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

但如今你数点我的脚步，岂不窥察我的罪过吗？

De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!

我的过犯被你封在囊中，也缝严了我的罪孽。

Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.

山崩变为无有；磐石挪开原处。

Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;

水流消磨石头，所流溢的洗去地上的尘土；你也照样灭绝人的指望。

A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.

你攻击人常常得胜，使他去世；你改变他的容貌，叫他往而不回。

Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.

他儿子得尊荣，他也不知道，降为卑，他也不觉得。

Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.

但知身上疼痛，心中悲哀。

Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.