Isaiah 64

愿你裂天而降；愿山在你面前震动─

Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, előtted a hegyek elolvadnának; mint a tűz meggyújtja a rőzsét, a vizet a tűz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy előtted reszkessenek a népek;

好像火烧干柴，又像火将水烧开，使你敌人知道你的名，使列国在你面前发颤！

Hogy cselekednél rettenetes dolgokat, a miket nem vártunk; leszállnál és előtted a hegyek elolvadnának.

你曾行我们不能逆料可畏的事。那时你降临，山岭在你面前震动。

Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Őt várja.

从古以来，人未曾听见、未曾耳闻、未曾眼见在你以外有什么神为等候他的人行事。

Elébe mégy annak, a ki örvend és igazságot cselekszik, a kik útaidban rólad emlékeznek! Ímé, Te felgerjedtél, és mi vétkezénk; régóta így vagyunk; megtartatunk-é?

你迎接那欢喜行义、记念你道的人；你曾发怒，我们仍犯罪；这景况已久，我们还能得救吗？

És mi mindnyájan *olyanok* voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el bennünket!

我们都像不洁净的人；所有的义都像污秽的衣服。我们都像叶子渐渐枯干；我们的罪孽好像风把我们吹去。

S nem volt, a ki segítségül hívta volna nevedet, a ki felserkenne és beléd fogóznék, mert orczádat elrejtéd tőlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál.

并且无人求告你的名；无人奋力抓住你。原来你掩面不顾我们，使我们因罪孽消化。

Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.

耶和华啊，现在你仍是我们的父！我们是泥，你是窑匠；我们都是你手的工作。

Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságinkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk.

耶和华啊，求你不要大发震怒，也不要永远记念罪孽。求你垂顾我们，我们都是你的百姓。

Szentségednek városai pusztává lettenek, Sion pusztává lőn, Jeruzsálem kietlenné.

你的圣邑变为旷野。锡安变为旷野；耶路撒冷成为荒场。

Szentségünk és ékességünk házát, hol téged atyáink dicsértenek, tűz perzselé föl, és minden a miben gyönyörködénk, elpusztult.

我们圣洁华美的殿─就是我们列祖讚美你的所在被火焚烧；我们所羨慕的美地尽都荒废。

Hát megtartóztatod-é magad mind e mellett is, Uram; hallgatsz-é és gyötörsz minket felettébb?

耶和华啊，有这些事，你还忍得住吗？你仍静默使我们深受苦难吗？