Song of Solomon 1

Песен на песните, на Соломон.

Énekek éneke, mely Salamoné.

Нека ме целуне с целувките на устата си — защото любовта ти е по-добра от вино.

Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.

Твоите масла имат приятно благоухание, името ти е като пречистено масло — затова те обичат девиците.

A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.

Привлечи ме след теб, нека побързаме. Царят ме въведе в покоите си. Ще се радваме и ще се веселим за теб. Ще прославяме твоята любов повече от виното. Те с право те обичат!

Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.

Черна съм, но хубава, ерусалимски дъщери, като кидарските шатри, като Соломоновите завеси.

Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai *és* Salamon szőnyegei.

Не ме гледайте, че съм почерняла, защото слънцето ме е погледнало. Синовете на майка ми ми се разгневиха, направиха ме пазачка на лозята, но своето лозе не опазих.

Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, - a magam szőlőjét nem őriztem.

Кажи ми, ти, когото обича душата ми, къде пасеш стадото си, къде го успокояваш по пладне? Понеже, защо да съм като една, която се скита край стадата на твоите другари?

Mondd meg nékem, *te,* a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?

Ако ти не знаеш, най-прекрасна между жените, излез по стъпките на стадото и паси козлетата си при шатрите на овчарите.

Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.

На кобила на фараоновите колесници те уподобих, любима моя.

A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.

Красиви са бузите ти с украшения и шията ти с огърлици.

Szépek a te orczáid a *halántékra való* lánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.

Ще ти направим златни украшения със сребърни капки.

Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.

Докато царят е на трапезата си, нардът ми издава благоуханието си.

Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.

Възлюбеният ми е за мен като торбичка със смирна, която почива между гърдите ми.

*Olyan* az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.

Възлюбеният ми е за мен като кипрова китка в лозята на Енгади.

*Mint* az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, *olyan* nékem az én szerelmesem.

Ето, красива си, любима моя! Ето, красива си! Очите ти са като гълъби.

Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid *olyanok, mint* a galambok.

Ето, красив си, любими мой, да и приятен! И постелката ни е свежа зеленина.

Ímé, te *is* szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.

Гредите на къщите ни са кедри, дъските ни — кипарис.

A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.