Psalms 88

(По слав. 87) Песен. Псалм на Кореевите синове. За първия певец. По музиката на Махалат леанот. Маскил на езраеца Еман. ГОСПОДИ, Боже на спасението ми, ден и нощ виках пред Теб.

Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.

Нека дойде молитвата ми пред Теб, приклони ухото Си към вика ми,

Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:

защото душата ми се насити на бедствия и животът ми се приближава до Шеол.

Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

Счетох се с онези, които слизат в рова, станах като мъж, който няма сила,

Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

паднал между мъртвите, като убитите, които лежат в гроба, за които Ти не си спомняш вече, и които са отсечени от ръката Ти.

Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

Положил си ме в най-дълбокия ров, в тъмни места, в бездни.

A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.

Яростта ти натегна върху мен и с всичките Си вълни ме притискаш. (Села.)

Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

Отдалечил си от мен познатите ми, направил си ме мерзост за тях, затворен съм и не мога да изляза,

A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.

окото ми чезне от скръб. ГОСПОДИ, Теб призовавах всеки ден, към Теб простирах ръцете си.

Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

За мъртвите ли ще вършиш чудеса? Или сенките ще станат да Те хвалят? (Села.)

Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

В гроба ли ще се прогласява милостта Ти, в Авадон ли — верността Ти?

Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

В мрака ли ще станат известни чудесата Ти, в земята на забравата ли — правдата Ти?

Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?

Но аз към Теб извиках, ГОСПОДИ, и сутрин молитвата ми Те посреща.

Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

ГОСПОДИ, защо отхвърляш душата ми, криеш лицето Си от мен?

De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

От младостта си съм окаян и линея, търпя Твоите ужаси и съм смутен.

Miért vetsz el hát Uram engem, *és* rejted el orczádat én tőlem?

Пламтящият Ти гняв премина върху мен, Твоите ужаси ме поядоха.

Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

Заобиколиха ме като вода цял ден, обкръжиха ме отвсякъде.

Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

Отдалечил си от мен приятел и другар, познатите ми са в мрак.

Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. * (Psalms 88:19) Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség. *