Psalms 77

(По слав. 76) За първия певец. За Едутун. Псалм на Асаф. Гласът ми се издига към Бога и викам; гласът ми се издига към Бога и Той ще ме чуе.

Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.

В деня на нещастието си потърсих Господа; нощем ръката ми беше протегната, без да отпадне, душата ми отказваше да се утеши.

Szavamat Istenhez *emelem* és kiáltok; szavamat Istenhez *emelem,* hogy figyelmezzen reám.

Спомнях си за Бога и въздишах, размислях и духът ми отпадаше. (Села.)

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

Ти държа отворени клепачите на очите ми, смутих се и не мога да продумам.

Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

Размислих за дните на древността, за годините на старите времена.

Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

Спомням си песента си в нощта, размислям в сърцето си и духът ми изследва.

Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

Господ до века ли ще отхвърля и няма вече да покаже благоволение?

Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

Милостта Му престанала ли е навеки? Престанало ли е словото Му от поколение в поколение?

Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

Забравил ли е Бог да бъде милостив? Затворил ли е в гнева Си благите Си милости? (Села.)

Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

Тогава казах: Това е мъката ми — да мисля, че десницата на Всевишния се е изменила.

Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.

Ще си спомня делата на ГОСПОДА; да, ще си спомня Твоите чудеса от древността.

És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

Ще размишлявам и за цялото Ти дело и ще разсъждавам за делата Ти.

Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

Боже, Твоят път е в святост. Кой бог е велик като нашия Бог?

És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

Ти си Бог, който върши чудеса; изявил си силата Си между народите.

Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

Изкупил си народа Си с издигната ръка, синовете на Яков и Йосиф. (Села.)

Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

Видяха Те водите, Боже, видяха Те водите и потръпнаха, и бездните се разтрепериха.

Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

Облаците изляха вода, небосводът издаде глас и стрелите Ти профучаха наоколо.

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

Гласът на Твоя гръм бе във вихрушката, светкавиците осветиха света, земята се разтрепери и се разклати.

A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

Пътят Ти е в морето и пътеките Ти — в големи води, и следите Ти не се познават.

Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

Водил си Своя народ като стадо чрез ръката на Мойсей и Аарон.

Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. * (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. *