Psalms 104

(По слав. 103) Благославяй ГОСПОДА, душо моя! ГОСПОДИ, Боже мой, Ти си много велик, облечен си с величие и блясък.

Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

Ти си, който се покрива със светлина като с наметало и простира небесата като завеса,

A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

който гради превъзвишените Си заселища във водите, който прави облаците Своя колесница, който се носи на крилете на вятъра,

A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

който прави ангелите Си ветрове и служителите Си — пламтящ огън.

A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

Той е основал земята на основите й, тя няма да се поклати до века.

Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

Покрил си я с бездната като с дреха, водите застанаха над планините.

Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

При Твоето смъмряне те побягнаха, при гласа на гърма Ти се спуснаха в бяг.

Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

Планините се издигнаха, долините се снишиха на мястото, което си определил за тях.

Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

Поставил си граница, така че да не могат да преминат, и те няма да се върнат и да покрият земята.

Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

Ти си, който изпраща извори в долините и те текат между планините.

A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

Поят всички животни на полето и дивите магарета утоляват жаждата си.

Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

При тях обитават небесните птици и пеят между клоните.

Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

Ти си, който напоява планините от превъзвишените Си заселища и земята се насища с плода на делата Ти.

A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.

Ти си, който кара тревата да расте за добитъка и полската трева — за служба на човека, за да изважда храна от земята,

A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,

и вино, което весели сърцето на човека, така че да прави да блести лицето му като от масло, и хляб, който подкрепя сърцето на човека.

És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.

Дърветата на ГОСПОДА се наситиха, ливанските кедри, които Той е насадил,

Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

където птиците свиват гнездата си и щъркелът, чийто дом са елхите.

A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

Високите планини са за дивите кози, канарите са убежище за скокливите мишки.

A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

Той е направил луната за определяне на времената и слънцето знае залеза си.

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

Ти спускаш тъмнина и става нощ, в нея ходят всички горски зверове.

Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;

Лъвчетата реват за плячка и искат храната си от Бога.

Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.

Слънцето изгрява, те се оттеглят и лягат в бърлогите си.

Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;

Човекът излиза на работата си и на труда си до вечерта.

Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.

ГОСПОДИ, колко многобройни са Твоите дела! Всички тях Ти си извършил с мъдрост. Земята е пълна с Твоите творения.

Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

Ето голямото и широко море, там гъмжат безброй живи същества — малки и големи.

Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

Там се движат корабите, левиатанът, който си създал да играе в него.

Amott gályák járnak *s* czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

Всички тези чакат Теб — да им дадеш храната им на времето й.

Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.

Ти им даваш и те събират, отваряш ръката Си и те се насищат с добро.

Adsz nékik *és* ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

Скриваш лицето Си и те се смущават, отнемаш дъха им и те издъхват и се връщат в пръстта си.

Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

Изпращаш Духа Си и те се създават, и подновяваш лицето на земята.

Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

Нека бъде вечна славата на ГОСПОДА, нека се радва ГОСПОД в делата Си!

Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;

Той е, който поглежда към земята и тя трепери, докосва планините и те димят.

A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

Ще пея на ГОСПОДА, докато съм жив, ще пея псалми на моя Бог, докато съществувам.

Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

Нека Му бъде угодно размишлението ми. Ще се радвам в ГОСПОДА!

Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

Нека изчезнат грешните на земята и безбожните да ги няма вече. Благославяй ГОСПОДА, душо моя! Алилуя!

Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!