Proverbs 7

Сине мой, пази думите ми и съхранявай заповедите ми при себе си.

Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.

Пази заповедите ми и живей, и закона ми — като зеницата на окото си.

Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.

Вържи ги на пръстите си, напиши ги на плочата на сърцето си.

Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.

Кажи на мъдростта: Ти си ми сестра! — и наречи разума сродник,

Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,

за да те пази от чужда жена, от чужденката, която ласкае с думите си.

Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.

Понеже погледнах през решетката си на прозореца на къщата си

Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,

и видях между неопитните, забелязах между синовете един млад човек, лишен от ум,

És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,

който минаваше по улицата близо до нейния ъгъл и вървеше по пътя към нейната къща

A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,

в дрезгавината, при свечеряването, в мрака на нощта и в тъмнината.

Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.

И ето, една жена го посрещна, облечена като блудница и с коварно сърце,

És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.

размирна и необуздана, краката й не се спират вкъщи,

Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.

кога навън, кога по площадите, причаква на всеки ъгъл.

Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.

И тя го хвана и го целуна, и с безсрамно лице му каза:

És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:

Длъжна бях да принеса примирителни жертви, днес изпълних обреците си,

Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.

затова излязох да те посрещна, да потърся лицето ти и те намерих.

Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!

Постлала съм леглото си с покривки, с покривки от пъстра египетска прежда,

Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.

покадила съм леглото си със смирна, алое и канела.

Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.

Ела, нека се опиваме с любов до зори, нека се наслаждаваме с милувки,

No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.

защото мъжът ми не е у дома си, замина на дълъг път,

Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.

взе кесия с пари в ръката си и чак на пълнолуние ще се върне у дома.

Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.

С многото си увещания тя го подмами, с ласкателните си устни го отвлече.

*És* elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.

Той веднага тръгна след нея, както вол отива на клане, както безумен в окови за наказание,

Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;

докато стрела прониже дроба му, както птица бърза към примката, без да знае, че това ще й струва живота.

Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.

И така, синове, послушайте ме и внимавайте в думите на устата ми.

Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.

Да не се отклонява сърцето ти към нейните пътища, не се заблуждавай в пътеките й,

Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.

защото мнозина е повалила ранени и силни са всичките убити от нея.

Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.

Домът й е пътища към Шеол и води надолу към клетките на смъртта.

Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.