Luke 22

И наближаваше празникът на безквасните хлябове, който се нарича Пасха.
Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.
И главните свещеници и книжниците обмисляха как да Го умъртвят; защото се бояха от народа.
És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.
Тогава Сатана влезе в Юда, наречен Искариотски, който беше от числото на дванадесетте;
Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;
и той отиде и се наговори с главните свещеници и началниците на стражата как да им Го предаде.
És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe.
И те се зарадваха и се споразумяха да му дадат пари.
És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki;
И той обеща и търсеше удобен случай да Го предаде, когато би отсъствало множеството.
Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.
И настана денят на безквасните хлябове, когато трябваше да се заколи пасхата.
Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;
И Иисус изпрати Петър и Йоан и им каза: Идете и ни пригответе, за да ядем пасхата.
És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.
А те Му казаха: Къде искаш да приготвим?
Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?
А Той им каза: Ето, като влезете в града, ще ви срещне човек, който носи стомна с вода; последвайте го в къщата, в която влезе,
És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy.
и кажете на стопанина на къщата: Учителят ти казва: Къде е гостната стая, в която ще ям пасхата с учениците Си?
És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?
И той ще ви посочи голяма горна стая, постлана; там пригответе.
És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.
И като отидоха, намериха, както им беше казал, и приготвиха пасхата.
Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.
И като дойде часът, Той седна на трапезата, и апостолите с Него.
És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.
И им каза: Твърде много съм желал да ям тази пасха с вас, преди да пострадам,
És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:
защото ви казвам, че няма да я ям, докато не се изпълни в Божието царство.
Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.
И като взе чашата, благодари и каза: Вземете това и го разделете помежду си,
És *a* pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:
защото ви казвам, че няма вече да пия от плода на лозата, докато не дойде Божието царство.
Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.
И взе хляб и като благодари, разчупи го, даде им и каза: Това е Моето тяло, което за вас се дава; това правете за Мое възпоменание.
És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Така взе и чашата след вечерята и каза: Тази чаша е новият завет в Моята кръв, която за вас се пролива.
Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.
Но ето, ръката на този, който Ме предава, е с Мен на трапезата.
De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.
Защото Човешкият Син наистина отива, както е било определено, но горко на този човек, чрез когото се предава!
És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!
И те започнаха да се питат помежду си кой ли от тях ще е този, който ще стори това.
És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?
Стана още и спор помежду им кой от тях се счита за по-голям.
Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.
А Той им каза: Царете на народите господстват над тях и тези, които ги владеят, се наричат благодетели.
Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.
Но вие недейте така; а по-големият между вас нека бъде като по-малкия, и който ръководи – като онзи, който слугува.
De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.
Защото кой е по-голям: този, който седи на трапезата ли, или онзи, който слугува? Не е ли този, който седи на трапезата? Но Аз съм сред вас като Онзи, който слугува.
Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.
А вие сте онези, които устояхте с Мен в Моите изпитания.
Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;
Затова, както Моят Отец завеща царство на Мен, и Аз завещавам на вас –
Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,
да ядете и да пиете на трапезата Ми в Моето царство и да седнете на престоли да съдите дванадесетте израилеви племена.
Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.
(И Господ каза:) Симоне, Симоне, ето, Сатана ви изиска, за да ви пресее като жито,
Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;
но Аз се молих за теб, да не отслабне твоята вяра; и ти, когато се обърнеш, утвърди братята си.
De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.
Петър Му каза: Господи, готов съм да отида с Теб и в тъмница, и на смърт.
Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!
А Той каза: Казвам ти, Петре, петелът няма да пропее днес, докато ти три пъти не се отречеш, че Ме познаваш.
És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.
И им каза: Когато ви пратих без кесия, без торба и без сандали, останахте ли лишени от нещо? А те казаха: От нищо.
És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem.
И им каза: Но сега, който има кесия, нека я вземе, също така и торба; и който няма, нека продаде дрехата си и нека си купи меч,
Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.
защото ви казвам, че трябва да се изпълни в Мен и това писание: ?И към беззаконници беше причислен“, защото писаното за Мен наближава към своето изпълнение.
Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.
И те казаха: Господи, ето тук има два меча. А Той им каза: Достатъчно е.
Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.
И като излезе, отиде по обичая Си на Елеонския хълм, а и учениците Му Го последваха.
És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.
И като дойде на мястото, им каза: Молете се да не паднете в изкушение.
És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
И Той се отдели от тях колкото един хвърлей камък и като коленичи, се молеше, като казваше:
És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,
Отче, ако е волята Ти, отмини Ме с тази чаша, но нека бъде не Моята воля, а Твоята.
Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!
И Му се яви ангел от небето и Го подкрепяше.
És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.
И като беше в борба, се молеше по-усърдно и потта Му стана като големи капки кръв, които капеха на земята.
És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.
И като стана от молитвата, дойде при учениците и ги намери заспали от скръб, и им каза:
És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,
Защо спите? Станете и се молете, за да не паднете в изкушение.
És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
Докато още говореше, ето, дойде едно множество и този, който се наричаше Юда, един от дванадесетте, вървеше пред тях, и се приближи до Иисус, за да Го целуне.
És mikor még beszéle, ímé sokaság *jöve,* melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja.
А Иисус му каза: Юда, с целувка ли предаваш Човешкия Син?
Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?
И тези, които бяха около Иисус, като видяха какво ще стане, казаха: Господи, да ударим ли с меч?
Látván pedig azok, a kik ő körülötte *valának,* a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?
И един от тях удари слугата на първосвещеника и му отсече дясното ухо.
És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.
Но Иисус отговори и каза: Спрете дотук. И се допря до ухото му и го изцели.
Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.
А на дошлите против Него главни свещеници, началници на храмовата стража и старейшини Иисус каза: Като срещу разбойник ли сте излезли с мечове и тояги?
Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?
Когато бях всеки ден с вас в храма, не протегнахте ръце срещу Мен. Но сега е вашият час и властта на тъмнината.
Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.
И като Го хванаха, Го поведоха и Го въведоха в къщата на първосвещеника. А Петър следваше отдалеч.
Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol.
И когато накладоха огън сред двора и насядаха около него, и Петър седна между тях.
És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ő velök.
И една слугиня, като го видя седнал до огъня, се вгледа в него и каза: И този беше с Него.
És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala!
А той се отрече, като каза: Жено, не Го познавам.
Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!
След малко друг го видя и каза: И ти си от тях. Но Петър каза: Човече, не съм.
És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!
И като се мина около един час, друг някой настоятелно твърдеше: Наистина и този беше с Него, защото е галилеянин.
És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.
А Петър каза: Човече, не зная какво казваш. И веднага, докато още говореше, петелът пропя.
Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas.
И Господ се обърна и погледна Петър. И Петър си спомни думата на Господа – как му беше казал: Преди петелът да пропее, ти три пъти ще се отречеш от Мен.
És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.
И като излезе навън, плака горко.
És kimenvén Péter, keservesen síra.
А мъжете, които държаха Иисус, Му се подиграваха и Го биеха,
És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt.
и като Го закриваха, (Го удряха по лицето и) Го питаха, казвайки: Пророкувай! Кой Те удари?
És *szemeit* betakarván, arczul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?
И много други хули изговориха против Него.
És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.
А като се разсъмна, народните старейшини, главните свещеници и книжниците се събраха и Го заведоха в Синедриона си, и Му казаха:
És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe,
Ако си Ти Христос, кажи ни. А Той каза: Ако ви кажа, няма да повярвате;
Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:
и ако ви задам въпрос, няма да Ми отговорите.
De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.
Но отсега нататък Човешкият Син ще седи отдясно на Божията сила.
Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől.
И те всички казаха: Тогава Ти Божият Син ли си? А Той им каза: Вие казвате, защото Аз съм.
Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
А те казаха: Какво свидетелство ни трябва още? Защото ние сами чухме от устата Му!
Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.