Luke 20

И в един от дните, когато Той поучаваше народа в храма и проповядваше благовестието, пред Него застанаха главните свещеници и книжниците със старейшините и Му казаха:

És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,

Кажи ни с каква власт правиш това или кой е онзи, който Ти е дал тази власт?

És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?

И Той им отговори и каза: Ще ви попитам и Аз едно нещо, и Ми отговорете:

Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:

Йоановото кръщение от небето ли беше, или от хората?

A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?

А те разсъждаваха помежду си, като казваха: Ако речем: От небето – ще каже: Защо не го повярвахте?

Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha *ezt* mondjuk: Mennyből; *azt* fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?

Но ако речем: От хората – целият народ ще ни убие с камъни, защото са убедени, че Йоан беше пророк.

Ha pedig *ezt* mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.

И отговориха, че не знаят откъде е.

Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét *vala.*

Тогава Иисус им каза: И Аз също не ви казвам с каква власт правя това.

És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

И започна да казва на народа тази притча: Един човек насади лозе, даде го под наем на лозари и отиде в чужбина за дълго време.

És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.

И на определеното време прати един слуга при лозарите, за да му дадат от плода на лозето; но лозарите го биха и го отпратиха празен.

És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.

И изпрати друг слуга, а те и него биха, безсрамно го оскърбиха и го отпратиха празен.

És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.

Изпрати и трети, но те и него нараниха и изхвърлиха.

És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.

Тогава стопанинът на лозето каза: Какво да направя? Ще изпратя възлюбения си син; може него да почетат, като го видят.

Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.

Но лозарите, като го видяха, разсъдиха помежду си, като казаха: Това е наследникът; хайде да го убием, за да стане наследството наше!

De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!

Изхвърлиха го вън от лозето и го убиха. И така, какво ще им направи стопанинът на лозето?

És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?

Ще дойде и ще погуби тези земеделци, и ще даде лозето на други. А като чуха това, рекоха: Да не бъде!

Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen *az!*

А Той ги погледна и каза: Тогава какво значи това, което е написано: ?Камъкът, който отхвърлиха зидарите, той стана глава на ъгъла“?

Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?

Всеки, който падне върху този камък, ще се разбие, а върху когото падне, ще го смаже.

Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.

И в същия час книжниците и главните свещеници търсеха да сложат ръце на Него, защото разбраха, че Той каза тази притча против тях, но се бояха от народа.

És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.

И като Го наблюдаваха, изпратиха шпиони, които се преструваха, че са праведни, за да Го уловят за някоя Негова дума, така че да Го предадат на началството и на властта на управителя.

Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.

И те Го попитаха, казвайки: Учителю, знаем, че право говориш и учиш, и не гледаш на лице, а учиш Божия път според истината;

Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:

право ли е за нас да даваме данък на императора, или не?

Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?

А Той разбра лукавството им и им каза: Защо Ме изпитвате?

Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?

Покажете Ми един динарий. Чий образ и надпис има? И (в отговор) казаха: На императора.

Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.

А Той каза: Тогава отдавайте императорското на императора, а Божието – на Бога.

Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.

И не можаха да уловят нищо в думите Му пред народа; и зачудени на отговора Му, млъкнаха.

És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.

Тогава се приближиха някои от садукеите, които твърдят, че няма възкресение, и Го попитаха, казвайки:

Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,

Учителю, Мойсей ни е писал: ?Ако умре на някого брат му, който е женен, но е бездетен, неговият брат да вземе жена му и да въздигне потомство на брат си.“

Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye *annak* feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.

А имаше седем братя. И първият взе жена и умря бездетен;

Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;

и вторият я взе и умря бездетен;

A másik vevé el azért annak feleségét, és az *is* magzatok nélkül halt meg;

взе я и третият; така също и седемте я взеха и умряха, без да оставят деца.

Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.

А после умря и жената.

Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.

И така, във възкресението на кого от тях ще бъде жена, защото и седемте я имаха за жена?

A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.

А Иисус им каза: Синовете на този свят се женят и се омъжват;

És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:

а онези, които се удостояват да достигнат онзи свят и възкресението от мъртвите, нито се женят, нито се омъжват.

De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:

И не могат вече да умрат, понеже са като ангелите; и като синове на възкресението са синове на Бога.

Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.

А че мъртвите биват възкресени, това и Мойсей показа в мястото, където писа за къпината, когато нарече Господа ?Бог на Авраам, Бог на Исаак и Бог на Яков“.

Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.

Но Той не е Бог на мъртвите, а на живите; защото за Него всички са живи.

Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek *Istene:* mert mindenek élnek ő néki.

А някои от книжниците в отговор казаха: Учителю, Ти добре каза.

Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!

Защото не смееха вече за нищо да Го попитат.

És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.

И Той им каза: Как казват, че Христос е Давидов Син?

Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?

Защото сам Давид казва в книгата на псалмите: ?Каза Господ на моя Господ: Седи от дясната Ми страна,

Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,

докато положа враговете Ти под краката Ти.“

Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

И така, Давид Го нарича Господ; тогава как е негов Син?

Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?

И когато целият народ слушаше, Той каза на учениците Си:

És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:

Пазете се от книжниците, които обичат да ходят пременени и обичат поздравите по пазарите, първите столове в синагогите и първите места по угощенията;

Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;

които изпояждат домовете на вдовиците и принасят за показ дълги молитви. Те ще получат по-голямо осъждане.

Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.