Judges 5

А Девора и Варак, синът на Авиноам, пяха в онзи ден и казваха:

Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:

Затова, че водачи поведоха в Израил, затова, че народът излезе доброволно, славете ГОСПОДА!

Hogy a vezérek vezettek Izráelben, Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat!

Чуйте, царе! Дайте ухо, първенци! Ще пея аз, на ГОСПОДА ще пея аз; ще пея псалми на ГОСПОДА, Израилевия Бог!

Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek! Én, én az Úrnak éneket mondok, Dícséretet zengek az Úrnak, az Izráel Istenének.

ГОСПОДИ, когато Ти излезе от Сиир, когато тръгна от полето на Едом, се разтресе земята и закапа небето, и облаците изляха вода.

Uram, mikor Szeirből kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejéről: Megrendült a föld, csepegett az ég, A föllegek is víztől áradának.

Планините се разтопиха пред присъствието на ГОСПОДА; този Синай — пред присъствието на ГОСПОДА, Израилевия Бог.

A hegyek megrendültek az Úrnak orczája előtt, Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izráel Istenének színe előtt.

В дните на Самегар, сина на Анат, в дните на Яил, пътищата опустяха и пътниците вървяха по криви пътеки.

Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban, Jáhel idejében pihentek az utak, És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek.

Не останаха водачи в Израил, не останаха, докато станах аз, Девора, станах майка в Израил.

Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen, Mígnem én Debora felkelék, Felkelék Izráel anyjaként.

Избраха си нови богове; тогава в портите настана война. Виждаше ли се щит или копие между четиридесет хиляди в Израил?

Új isteneket ha választott *a nép,* Mindjárt *kigyúlt* a harcz a kapuk előtt; De paizs, és dárda avagy láttatott-é A negyvenezereknél az Izráel között?

Сърцето ми е устремено към началниците на Израил, които излязоха доброволно заедно с народа. Славете ГОСПОДА!

Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben, Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat!

Вие, които яздите на бели магарици, вие, които седите на меки килими и които вървите по пътя, пейте!

Kik ültök fehér szamarakon, Kik ültök a szőnyegeken És a kik gyalog jártok: *mind* énekeljetek!

Далеч от шума на стрелците, сред места за водопой, там те да прославят праведните дела на ГОСПОДА, праведните дела за Неговите водачи в Израил. Тогава ГОСПОДНИЯТ народ слезе при портите.

Az íjászok szavával a vízmerítők között, Ott beszéljék az Úrnak igazságát, Az ő faluihoz való igazságit Izráelben. Akkor *újra* a kapukhoz vonul az Úr népe!

Събуди се, събуди се, Девора! Събуди се, събуди се, изпей песен! Стани, Варак, и отведи пленниците си, сине Авиноамов!

Kelj fel, kelj fel Debora! Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket! Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!

Тогава слязоха, остатъкът от народа срещу благородните; ГОСПОД слезе за мен срещу могъщите.

Akkor lejött a hősök maradéka; Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen.

Които са от корена на Ефрем, слязоха против Амалик. След теб, Вениамине, с твоя народ, от Махир слязоха водачите и от Завулон онези, които носят жезъла на книжника.

Efraimból, kiknek gyökere Amálekben, Utánad Benjámin, a te néped közé; Mákirból jöttek le vezérek, És Zebulonból, kik a vezéri pálczát tartják.

И първенците на Исахар бяха с Девора — Исахар като Варак — спуснаха се в долината по неговите стъпки. При потоците на Рувим се вземаха велики сърдечни решения.

És Issakhár fejedelmei Deborával, És mint Issakhár, úgy Bárák A völgybe rohan követőivel. *Csak* a Rúben patakjainál Vannak nagy elhatározások.

Защо си седнал между кошарите да слушаш свиренето за стадата? При потоците на Рувим имаше велики сърдечни размисли.

Miért *maradtál* ülve a hodályban? Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?! Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!

Галаад почиваше отвъд Йордан. А защо остана Дан на корабите? Асир остана на брега и почиваше край заливите си.

Gileád a Jordánon túl pihen. Hát Dán miért időzik hajóinál? Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél.

Завулон беше народ, който изложи живота си на смърт, също и Нефталим, по височините на полето.

*De* Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép, És Nafthali, a mezőség magaslatain!

Дойдоха царе и воюваха; тогава ханаанските царе воюваха в Таанах, до водите на Магедон; сребърни трофеи не взеха.

Királyok jöttek, harczoltanak; Akkor harczoltak a Kanaán királyai Taanaknál, Megiddó vizénél; *De* egy darab ezüstöt sem vettenek.

От небето воюваха, звездите от пътищата си воюваха срещу Сисара.

Az égből harczoltak, A csillagok az ő helyökből vívtak Siserával!

Потокът Кисон ги помете, древният поток, потокът Кисон. Потъпкала си силните, душо моя!

A Kison patakja seprette el őket; Az ős patak, a Kison patakja! Végy erőt én lelkem!

Тогава затропаха конските копита от препускането, препускането на силните им.

Akkor csattogtak a lovak körmei A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.

Кълнете Мироз, каза Ангелът ГОСПОДЕН, горчиво прокълнете жителите му, защото не дойдоха на помощ на ГОСПОДА, на помощ на ГОСПОДА против силните.

Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, - Átkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére, Az Úrnak segélyére vitézei közé.

Най-благословена между жените е Яил, жената на кенееца Хевер; най-благословена е тя от жените в шатри.

De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel, A Keneus Héber felesége, A sátorban *lakó* nők felett legyen áldott!

Той поиска вода, тя му даде мляко, във великолепна чаша му донесе каймак.

*Az* vizet kért, ő tejet adott, Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.

Простря ръката си към кола, десницата си към чука на работниците; удари Сисара, смаза главата му, разби и прониза слепоочието му.

Balját a szegre, Jobbját pedig a munkások pőrölyére nyújtotta, És ütötte Siserát, szétzúzta fejét, És összetörte, általfúrta halántékát,

При краката й се повали той, падна, просна се; при краката й се повали той, падна; където се повали, там и падна мъртъв.

Lábainál leroskadt, elesett, feküdt, Lábai között leroskadt, elesett; A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.

Майката на Сисара поглеждаше през прозореца и викаше през решетката: Защо се бави да дойде колесницата му? Защо закъсняват стъпките на колесницата му?

Kinézett az ablakon, és jajgatott Siserának anyja a rostélyzat mögül: "Miért késik megjőni szekere? Hol késlekednek kocsijának gördülései?"

Нейните мъдри княгини й отговаряха, да, и тя отново си повтаряше сама:

Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki; Ő egyre csak azok szavait ismételgeti:

Не намират ли и не делят ли плячка — по девойка, по две девойки на всеки мъж, на Сисара плячка от шарени дрехи, плячка от шарени везани дрехи, шарени дрехи от двойна везба на шията на грабителя?

"Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak? Egy-két leányt minden férfiúnak; A festett kelmék zsákmányát Siserának; Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket, Egy színes kendőt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt."

Така да погинат всичките Ти врагове, ГОСПОДИ! А онези, които Го любят, да бъдат, както слънцето изгрява в пълната си сила! И земята имаше спокойствие четиридесет години.

Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram! De a kik téged szeretnek, *tündököljenek* mint a kelő nap az ő erejében! És megnyugovék a föld negyven esztendeig.