John 11

Един човек на име Лазар, от Витания, от селото на Мария и на сестра й Марта, беше болен.

Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából.

А Мария, чийто брат Лазар беше болен, беше онази, която помаза Господа с миро и избърса краката Му с косата си.

Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.

И така, сестрите пратиха до Него да Му кажат: Господи, ето, този, когото обичаш, е болен.

Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.

А Иисус, като чу, каза: Тази болест не е смъртоносна, а е за Божията слава – за да се прослави Божият Син чрез нея.

Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.

А Иисус любеше Марта и сестра й, и Лазар.

Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.

И когато чу, че бил болен, престоя два дни на мястото, където се намираше.

Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.

След това каза на учениците: Да отидем пак в Юдея.

Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.

Учениците Му казаха: Равви, сега юдеите искаха да Те убият с камъни, и пак ли там отиваш?

Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?

Иисус отговори: Нали денят има дванадесет часа? Ако някой ходи денем, не се препъва, защото вижда светлината на този свят.

Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.

Но ако някой ходи нощем, се препъва, защото светлината не е в него.

De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.

Това изговори и след това им каза: Нашият приятел Лазар е заспал, но Аз отивам да го събудя.

Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.

Тогава учениците Му казаха: Господи, ако е заспал, ще оздравее.

Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.

Но Иисус беше говорил за смъртта му, а те мислеха, че говори за почиване в сън.

Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.

Тогава Иисус им каза ясно: Лазар умря.

Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.

Но заради вас се радвам, че не бях там, за да повярвате. Но нека да отидем при него.

És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá!

Тогава Тома, наречен Близнак, каза на другарите си, учениците: Да отидем и ние, за да умрем с него.

Monda azért Tamás, a ki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.

И така, като дойде Иисус, намери, че той беше вече от четири дни в гроба.

Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.

А Витания беше близо до Ерусалим – на около петнадесет стадия;

Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;

и много от юдеите бяха при Марта и Мария, за да ги утешават за брат им.

És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől.

А Марта, като чу, че идел Иисус, отиде да Го посрещне; а Мария седеше вкъщи.

Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.

Тогава Марта каза на Иисус: Господи, ако Ти беше тук, нямаше да умре брат ми.

Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

Но и сега зная, че каквото и да поискаш от Бога, Бог ще Ти даде.

De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.

Иисус й каза: Брат ти ще възкръсне.

Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.

Марта Му каза: Зная, че ще възкръсне във възкресението на последния ден.

Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.

Иисус й каза: Аз съм възкресението и животът; който вярва в Мен, ако и да умре, ще живее;

Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;

и никой, който е жив и вярва в Мен, няма да умре до века. Вярваш ли ти това?

És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?

Тя Му каза: Да, Господи, аз вярвам, че Ти си Христос, Божия Син, който има да дойде на света.

Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.

И като каза това, тя отиде и тайно повика сестра си Мария, като каза: Учителят е дошъл и те вика.

És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.

И тя, щом чу това, стана бързо и отиде при Него.

Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.

Иисус още не беше дошъл в града, а беше на мястото, където Го посрещна Марта.

Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.

А юдеите, които бяха с нея вкъщи и я утешаваха, като видяха, че Мария стана бързо и излезе, я последваха, като мислеха, че отива на гроба да плаче там.

A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.

И така, Мария, като дойде там, където беше Иисус, и Го видя, падна пред краката Му и Му каза: Господи, да беше Ти тук, нямаше да умре брат ми.

Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.

Иисус, като я видя, че плаче, и че юдеите, които дойдоха с нея, плачат, възнегодува в духа Си и се смути.

Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók *is,* elbúsula lelkében és igen megrendüle.

И каза: Къде го положихте? Казаха Му: Господи, ела и виж.

És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!

Иисус се просълзи.

Könnyekre fakadt Jézus.

Тогава юдеите казаха: Виж колко го е обичал!

Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt!

А някои от тях казаха: Не можеше ли Този, който отвори очите на слепия, да направи така, че и този да не умре?

Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?

А Иисус, негодувайки пак в Себе Си, дойде на гроба. Беше пещера и на нея беше отърколен камък.

Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.

Иисус каза: Махнете камъка. Марта, сестрата на умрелия, Му каза: Господи, смърди вече, защото от четири дни е мъртъв.

Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.

Иисус й каза: Не ти ли казах, че ако повярваш, ще видиш Божията слава?

Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?

Тогава те махнаха камъка. А Иисус повдигна очи нагоре и каза: Отче, благодаря Ти, че Ме послуша.

Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.

Аз знаех, че Ти винаги Ме слушаш, но казах това заради множеството, което стои наоколо, за да повярват, че Ти си Ме изпратил.

Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.

Като каза това, извика със силен глас: Лазаре, излез навън!

És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!

И умрелият излезе с ръце и крака, повити в саван, и лицето му увито с кърпа. Иисус им каза: Разповийте го и го оставете да си върви.

És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.

Тогава много от юдеите, които бяха дошли при Мария и видяха това, което направи Иисус, повярваха в Него.

Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.

А някои от тях отидоха при фарисеите и им казаха какво беше извършил Иисус.

De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.

Затова главните свещеници и фарисеите свикаха Синедриона и казаха: Какво ще правим ние? Защото този Човек върши много знамения.

Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível.

Ако Го оставим така, всички ще повярват в Него; и римляните ще дойдат и ще отнемат и страната ни, и народа ни.

Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.

А един от тях, Каяфа, който беше първосвещеник през тази година, им каза: Вие нищо не знаете,

Egy pedig ő közülök, Kajafás, a ki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok.

нито съобразявате, че за нас е по-добре един човек да умре за народа, отколкото да загине целият народ.

Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.

Това той не каза от себе си, а тъй като беше първосвещеник през онази година, предсказа, че Иисус ще умре за народа,

Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;

и не само за народа, но и за да събере в едно разпръснатите Божии деца.

És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.

И така, от онзи ден те се съветваха да Го убият.

Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék.

Затова Иисус вече не ходеше открито между юдеите, а оттам отиде в една местност близо до пустинята, в един град, наречен Ефраим, и там остана с учениците Си.

Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival.

А наближаваше юдейската Пасха; и мнозина от провинцията се изкачиха в Ерусалим преди Пасхата, за да се очистят.

Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak.

И така, те търсеха Иисус и стоейки в храма, разговаряха помежду си: Как ви се вижда? Няма ли да дойде на празника?

Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?

А главните свещеници и фарисеите бяха издали заповед: ако узнае някой къде е, да извести, за да Го уловят.

A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják.