Job 4

4:1

Тогава теманецът Елифаз отговори и каза:

És felele a témáni Elifáz, és monda:

4:2

Ако се опитаме да ти кажем нещо, ще ти дотегне ли? Но кой може се сдържи да не говори?

Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?

4:3

Ето, ти си наставил мнозина и отслабнали ръце си укрепил.

Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;

4:4

Думите ти са изправили препъващия се и уморени колене си укрепил.

A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;

4:5

А сега това те връхлетя и ти дотяга; докосва се до теб и се смущаваш.

Most, hogy rád jött *a sor,* zokon veszed; hogy téged ért *a baj,* elrettensz!

4:6

Не е ли твоят страх от Бога упованието ти и непорочността на пътищата ти — надеждата ти?

Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?

4:7

Спомни си сега — кой някога невинен е погинал и праведни къде изтребени били са?

Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

4:8

Според както аз видял съм, които измама орат и страдание сеят, това и после жънат.

A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

4:9

От Божия дъх те погиват и от полъха на ноздрите Му се довършват.

Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.

4:10

Реването на лъва и на ревящия гласът замлъкват и зъбите на лъвчетата се строшават.

Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

4:11

Лъвът загива от липса на плячка и малките на лъвицата се разпръсват.

Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.

4:12

А до мен достигна скришно дума и ухото ми от нея шепот долови.

Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

4:13

Сред мислите от нощните видения, когато дълбок сън хората напада,

Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

4:14

ужас ме обзе и потреперих, и всичките ми кости се разтресоха.

Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

4:15

Тогава дух премина пред лицето ми и космите на тялото ми се изправиха.

Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.

4:16

Застана — но аз изгледа му не познах — като образ пред очите ми, мълчание, и чувам глас:

Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és *ilyen* szót hallék:

4:17

Може ли смъртен човек да е по-праведен от Бога? Може ли човек да е по-чист от Създателя си?

Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?

4:18

Той на слугите Си не се доверява и ангелите Си в заблуда обвинява,

Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:

4:19

а колко повече онези, които живеят в къщи от кал, чиято основа е в пръстта, и които се смазват по-бързо от молеца!

Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

4:20

От сутринта до вечерта се съсипват, без някой да забележи, погиват завинаги.

Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

4:21

Щом се дръпнат въжетата на шатрите им, те умират; и то умират без мъдрост.

Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?