Job 39

Знаеш ли времето, когато раждат дивите кози по канарите? Забелязваш ли кога раждат кошутите?

Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

Броиш ли колко месеца изпълват и знаеш ли времето на раждането им?

Mikor meglapulnak tanyáikon, *és* a bokrok közt lesben vesztegelnek?

Навеждат се, раждат малките си, от болките си се освобождават.

Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

Малките им заякват, растат в полето, излизат и не се връщат при тях.

Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

Кой е пуснал на свобода дивото магаре и е развързал връзките на дивия осел,

Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

за когото съм направил пустинята за дом и солената земя за негово жилище?

*Csak* összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

То се присмива на градския шум, не чува виковете на водача.

Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

Планините, които обикаля, са негово пасбище и търси всякаква зеленина.

Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

Ще иска ли да ти работи дивото говедо, или ще пренощува ли в яслите ти?

A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

Ще впрегнеш ли дивото говедо с въжета на браздата и ще браносва ли то долините след теб?

Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

Ще му се довериш ли, защото силата му е голяма, и ще повериш ли труда си на него?

A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld *gazt* felkeres.

Ще разчиташ ли на него да ти прибере реколтата, да я събере в хармана ти?

Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

Весело пляскат крилата на камилоптицата — те крила и пера на щъркел ли са?

Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

Защото тя оставя яйцата си на земята и ги топли в пръстта,

Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

и забравя, че крак може да ги смаже, или че див звяр може да ги стъпче.

Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

С малките си се държи жестоко, като че не са нейни; труди се напразно и не я е грижа,

Vígan *leng* a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

понеже Бог я е лишил от мъдрост, не й е разум отредил.

Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

Във времето, когато се изправи, тя се присмива на коня и на ездача му.

És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

Ти ли си дал сила на коня и облякъл шията му с грива?

Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

Ти ли го караш да скача като скакалец? Неговото великолепно пръхтене е ужасно.

Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

Рови с крак в долината и ликува в силата си; излиза срещу оръжията;

De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

присмива се на страха и не се бои, нито се обръща назад от меча;

Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

тулът дрънчи срещу него, острие на копие и ятаган.

Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

С буйство и ярост той препуска по земята и не спира при гласа на тръбата.

*Lábai* vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

Щом засвири тръбата, той казва: О-хо! — и отдалеч подушва боя, гръмовния зов на военачалниците и бойния вик.

Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

Чрез твоя разум ли лети нагоре ястребът, простирайки крилете си на юг?

Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

При твоята заповед ли се издига орелът и прави гнездото си нависоко?

Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

Той живее на канарите, обитава на скалисти зъбери и непристъпни места.

A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

Оттам съзира плячката, очите му я виждат отдалеч.

A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, *és* kiterjeszti szárnyait dél felé?

Малките му също смучат кръв, и където има убити, там е той.

A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? * (Job 39:31) A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. * * (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. * *terem.* * * * (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: * * (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! * * (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: * * (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. * * (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! *