Job 32

Тогава тези трима мъже престанаха да отговарят на Йов, защото той беше праведен в собствените си очи.

Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:

Тогава пламна гневът на вузеца Елиу, сина на Варахиил, от рода на Рам. Гневът му пламна против Йов, защото оправдаваше себе си повече от Бога.

Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.

Гневът му пламна и против тримата му приятели, защото, без да намерят отговор, бяха осъдили Йов.

De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.

А Елиу беше чакал Йов да говори, защото те бяха по-стари от него на дни.

Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.

И когато Елиу видя, че в устата на тримата мъже нямаше отговор, гневът му пламна.

De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.

И вузецът Елиу, синът на Варахиил, заговори и каза: Аз съм млад на дни, а вие сте стари, затова се посвених — не смеех да явя, каквото зная.

És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.

Аз казах: Нека дните да говорят и многото години на мъдрост да учат.

Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!

Но в човека има дух и дъхът на Всемогъщия му дава разум.

Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!

Не винаги големите са мъдри и старите разбират правосъдие.

Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.

Затова казвам: Слушайте ме, и аз ще изявя, каквото зная.

Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!

Ето, аз чаках да говорите вие, слушах разсъжденията ви, докато търсехте думи.

Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.

Слушах ви много внимателно, и ето, никой от вас не обори Йов, нито отговори на думите му.

Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.

Само да не кажете: Намерихме мъдрост! Бог ще го изобличи, а не човек.

Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!

Но той към мен не е отправил думи и аз няма да му отговоря с вашите речи.

Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.

Те са смаяни и не отговарят вече, убягнаха им думите.

Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.

А аз да чакам ли, понеже не говорят, понеже спряха и не отговарят вече?

Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.

И аз, от своя страна, ще отговоря; и аз ще изявя, каквото зная,

Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!

защото съм изпълнен с думи, духът ми вътре в мен ме принуждава.

Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.

Ето, вътрешността ми е като неотворено вино, ще се пръсне като нови мехове.

Ímé, bensőm olyan, mint az *új* bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, *csaknem* szétszakad.

Ще проговоря, за да си отдъхна, ще отворя устните си и ще отговоря.

Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.

Само да не бъда към никого пристрастен и човек да не лаская —

Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;

защото не зная да лаская, иначе Създателят ми скоро би ме махнал.

Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!