Job 27

Тогава Йов продължи беседата си и каза:

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

Жив е Бог, който е отнел правото ми, и Всемогъщият, който е огорчил душата ми —

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

докато дишането ми е в мен и Божият дъх — в ноздрите ми,

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

устните ми не ще говорят неправда и езикът ми не ще произнесе измама!

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

Далеч от мен да кажа, че сте прави! Докато умра, от себе си не ще отхвърля непорочността си.

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

Държа здраво правдата си и няма да я пусна. Сърцето ми няма да ме упрекне, докато съм жив.

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

Врагът ми нека бъде като безбожния и който се надига против мен — като беззаконния.

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

Защото каква е надеждата на лицемера, ако Бог отсече и изиска душата му?

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

Бог ще чуе ли вика му, щом го сполети беда?

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

Той ще се наслаждава ли във Всемогъщия? Ще призовава ли Бога по всяко време?

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

Аз ще ви наставя за Божията сила, няма да скрия това, което е у Всемогъщия.

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

Ето, всички вие сте видели — защо тогава бъбрите такива суети?

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

Това е от Бога делът на безбожния и наследството, което насилниците получават от Всемогъщия.

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

Ако синовете му се умножават, за меча са и издънките му няма да се наситят с хляб.

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak *sokasulnak meg,* és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

Останалите от него смъртта ще свали в гроба и вдовиците му няма да ги оплачат.

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

Макар да трупа сребро като пръст и да приготвя дрехи като кал,

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

приготвя ги, но праведният ще ги носи и невинни ще си разделят среброто.

Összeszerezheti *ugyan,* de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

Построява къщата си като молец или като колиба, направена от пазач.

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

Богатият ляга и няма да се прибере; отваря очите си и го няма.

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

Ужаси го обземат като води, вихрушка го отвлича през нощта.

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

Източният вятър го отнася и той си отива, изтръгва го от мястото му.

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

Хвърля камъни срещу него без пощада, той бяга отчаяно от ръката Му.

*Nyilakat* szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

Ще пляскат с ръце след него и ще му подсвирнат от мястото му.

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.