Job 19

Тогава Йов отговори и каза:

Felele pedig Jób, és monda:

Докога ще измъчвате душата ми и с думи ще ме съкрушавате?

Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

Вече десет пъти стана да ме укорявате, не се срамувате да ме обиждате.

Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?

И ако наистина съм съгрешил, грешката ми с мен остава.

Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

Ако наистина ще се големеете против мен и ще хвърляте против мен позора ми,

Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?

знайте тогава, че Бог е изкривил правото ми и с мрежата Си ме е заобиколил.

Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.

Ето, аз викам: Неправда! — но няма кой да ме чуе; крещя за помощ, но няма правосъдие.

Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

Той е преградил пътя ми, така че не мога да мина, и е сложил тъмнина в пътеките ми.

Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

Съблякъл ме е от славата ми и е отнел венеца от главата ми.

Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

Отвсякъде ме съкрушава и аз преминавам; и е изкоренил надеждата ми като дърво.

Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

Разпалил е и яростта Си против мен, счита ме като един от враговете Си.

Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

Полковете Му настъпват заедно и построяват пътя си срещу мен, разполагат се на стан около шатрата ми.

Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.

Отдалечил е от мен братята ми и познатите ми напълно се отчуждиха от мен.

Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.

Роднините ми ме оставиха и близките ми ме забравиха.

Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.

Домашните ми и слугините ми ме считат за чужд, в очите им съм чужденец.

Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.

Викам слугата си, но той не отговаря, моля го с устата си.

Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

Дъхът ми е противен на жена ми и молбите ми — на децата на майчината ми утроба.

Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.

Дори и малките деца ме презират, ставам и те говорят против мен.

Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

Всичките ми близки се отвращават от мен и онези, които обичам, се обърнаха против мен.

Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

Костите ми залепват за кожата ми и плътта ми, отървах се само с кожата на зъбите си.

Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

Съжалете ме, съжалете ме, вие, приятели мои, защото Божията ръка до мен се допря!

Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

Защо ме преследвате като Бог и не се насищате с плътта ми?

Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?

О, да се напишеха думите ми! Да се запишеха в книга!

Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

Да бяха издълбани на скала навеки с желязна писалка и олово!

Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!

Защото зная, че е жив Изкупителят ми, и че в последното време ще застане на земята.

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

И след като изтлее кожата ми, пак от плътта си ще видя Бога,

És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

когото сам аз ще видя и моите очите ще гледат, но не като чужденец. Вътрешностите ми вътре в мен топят се.

A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

Като казвате: Как ще го гоним? — и че коренът на това се намира в мен —

Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! *látva,* hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

тогава бойте се от меча, защото гневът носи наказанието на меча, за да познаете, че има съд.

Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!