Job 17

Духът ми съкрушен е, гаснат дните ми, за мене вече гробища остават.

Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.

Присмиватели около мен не са ли, не почива ли окото ми на техните обиди?

Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; *különben* ki csap velem kezet?

Определи ми сега поръчител пред Себе Си; кой друг би ми подал ръка?

Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.

Защото си скрил сърцето им от разум — затова и няма да ги възвисиш.

A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

Който приятели предава на грабеж, очите на децата му ще чезнат.

Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.

Той ме е поставил за поговорка на хората и аз станах за заплюване в лицето.

A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

Окото ми се помрачи от скръб и всичките ми части станаха като сянка.

Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

Правдивите ще се ужасят на това и невинният ще се възмущава против лицемера.

Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.

А праведният ще се държи за пътя си и който е с чисти ръце, ще става все по-силен.

Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

Но вие всички, върнете се и елате; и един мъдър няма да намеря между вас.

Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

Дните ми преминаха; пресякоха се намеренията ми, желанията на сърцето ми.

Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

Нощта направиха на ден и светлината близо е при мрака.

Ha reménykedem is, a sír *már* az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.

Ако чакам, жилището ми Шеол е, леглото си постлах във мрака.

A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.

Към гроба викам: Ти си ми баща! — към червея: Ти — майка ми, сестра ми!

Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?

Къде тогава е надеждата ми? Надеждата ми кой ще види?

Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.

Тя ще слезе в самотата на Шеол, когато заедно в пръстта покой намерим.