Job 13

Ето, окото ми е видяло всичко това, ухото ми е чуло и го е разбрало.

Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.

Което вие знаете, го знам и аз; не съм от вас по-долу.

A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

Но аз ще говоря на Всемогъщия и желая да разисквам с Бога.

Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.

А вие сте съчинители на лъжи, всички сте безполезни лекари!

Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

О, да бихте млъкнали съвсем, това би било мъдростта ви!

Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.

Слушайте сега разискването ми и чуйте оправданието на устните ми.

Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

Ще говорите ли неправедно за Бога и ще говорите ли измамно за Него?

Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?

За Него ли ще бъдете пристрастни? За Бога ли ще спорите?

Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

Ще бъде ли добре да ви изпита Той? Ще Го измамите ли, както се мами човек?

Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?

Той непременно ще ви изобличи, ако тайно показвате пристрастие.

Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.

Величието Му няма ли да ви уплаши и ужасът от Него няма ли да ви нападне?

Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?

Паметните ви думи са поговорки от пепел, защитите ви са защити от кал.

A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

Млъкнете, оставете ме, и ще говоря — и нека дойде върху мен, каквото ще.

Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

Защо да взема плътта си в зъбите си и живота си да сложа във ръката си?

Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

И да ме убие, пак на Него се надявам, но пътищата си ще защитя пред Него.

Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!

И това също ще ми бъде спасение, защото лицемерен не може да дойде пред Него.

Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

Чуйте, чуйте словото ми и заявлението ми нека бъде в ушите ви.

Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

Ето сега, приготвил съм делото си; зная, че ще бъда оправдан.

Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

Кой е онзи, който ще се съди с мен? Защото, ако сега млъкна, ще издъхна.

Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

Само две неща не ми прави — тогава няма да се крия от лицето Ти:

Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.

оттегли ръката Си от мен и нека ужасът Ти не ме плаши.

Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

Тогава повикай и аз ще отговоря; или аз ще говоря, а Ти ми отговори.

Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

Колко са моите беззакония и грехове? Изяви престъплението и греха ми.

Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

Защо криеш лицето Си и ме считаш за Свой враг?

Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

Ще плашиш ли отвеян лист и ще преследваш суха плява?

A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

Защото пишеш против мене горести, даваш ми да наследя на младостта си беззаконията.

Hogy ily *sok* keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

Слагаш краката ми в клада и наблюдаваш всичките мои пътеки; отбелязваш стъпалата на краката ми,

Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

докато изтлява като гнила вещ, като дреха, изядена от молец.

Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.